Electronic Beats Festival immár ötödször

Electronic Beats Festival immár ötödször

Ha ősz, akkor Electronic Beats Festival, immár 5. éve.

Idén azonban sokat változott a fesztivál, már nem csak a Millenáris Teátrum várta egy estére a bulizni vágyókat, hanem gyakorlatilag egész Budapest magentába öltözött, ráadásul több napon keresztül!

A koncepcióváltás velejárójaként már nem csak koncerteket és DJ, valamint live szetteket hallhattunk, hanem kiállításokon, workshopokon, kerekasztal beszélgetéseken, éjszakai vásárlásokon is részt vehettek az érdeklődők, az éttermek csatlakozásáról már nem is beszélve, ahol például a fesztivál fellépőinek kedvenc ételeit is megkóstolhatták, mindezt közel 40 helyszínen. Hogy csak egy párat említsünk: Auróra, Telep, Központ, Toldi, Aktrecords, Prezi, Tesla, Design Terminal, Konyha, Anker’t, illetve a koncertek és a klubesemények helyszínéül szolgáló A38 és Akvárium Klub.

Beszámolónkban utóbbi két helyszín eseményeiről olvashattok, illetve láthattok pár videót.
A felállás pénteken és szombaton is a következő volt: 20:00-tól a koncertekkel startolt az A38 hajó körülbelül 00:30-01:00-ig, ezt követően pedig az Akváriumban folytatódott a buli 23:45-től 04:30-05:00 óráig. Ez sokaknak kicsit furcsa lehet, de az EB fesztiválokra mindig is jellemző volt a korai kezdés és befejezés.

Get Frisky / Cinema Hall Season Closing

12180865_1141672649194146_1675155394_o

Sajnos a pénteki munkanap (#hétfőnmárnemérrá) és az említett korai kezdés miatt a Volkova Sisters-ről le is maradtam. Már megint. Felléptek ugyanis a 2012-es Electronic Beats-en is, és akkor is sikerült lecsúsznom. Éppen az átvezetéskor sikerült megérkeznem, a koncertek közötti szünetekben aznap Bergi szolgáltatta a zenét.

Őszintén szólva a pénteki A38-as koncerteket zenei vonalon nem igazán éreztem magamhoz közelinek, a Fatima & The Eglo Live Band koncertje azonban határozottan jó volt. Kezdéskor körülbelül félig telt meg a hajó. A banda nevében nem véletlenül szerepel az Eglo, itt jelentek meg ugyanis Fatima kislemezei és tavalyi albuma, a kiadót alapító Floating Ponts neve pedig biztosan ismerős. A pénteki esős időhöz pont passzoltak a funk, jazz, soul elemeket vegyítő dalok, így abszolút nem csalódtam, bemelegítéshez pont jó volt. A kicsit több mint egy órás koncert, majd az átvezetés után Omar Souleyman kezdett. Ekkorra teltház lett az A38-on, sold out lett a péntek mindkét helyszínen. Itt szeretnék visszatérni rá, hogy a pénteket nem éreztem magaménak. Én próbáltam befogadni, de sajnos 30 percnél többet nem tudtam adni Souleyman koncertjének. Még akkor sem, hogy pár számának az alapját maga Four Tet(! írja. Tudom-tudom, velem van a hiba, elvégre itt lett teltház, és az ismerősök szerint is jó volt, de nekem ez nem jött át. Így nagy sajnálatomra kihagytam a Hercules & Lova Affair-t is (pedig arról is jókat halottam!), és elindultam az Akváriumba.

12177466_1141672629194148_272680192_o

Körülbelül 00:15 körül érkezhettem, a bejutás gyorsan ment, mivel itt még csak 30 perce kezdődött a program. S. Olbricht ekkor egyelőre nem sok embernek zenélt, de rögtön beálltam közéjük én is, amikor feltette a ’Deep House Providers – She’s Gotta Have It’-et. Szerencsére nem próbált meg warm upolni Ninának, úgy játszott, mintha főműsoridő lenne, rögtön belecsapott már az elején, úgyhogy aki korán érkezett, annak sem kellett sokat várnia ahhoz, hogy kimozogja magából a feszültséget. Így jutottunk el oda, hogy 01:20 körül már acid is dübörgött a hangfalakból (’Beneath – 50-50’). Külön piros pont az oldalt felépített extra italpultért, ahol azonban hiába kerestem az eddig jól megszokott Electronic Beats poharakat, idén nem találtam egyet sem. L Sebaj, szép gyűjtemény van már így is. 02:00-kor jött a váltás, a pultba Nina Kraviz állt be, már teltház elé. Őt azt hiszem nem nagyon kell bemutatni, nagy közönségkedvenc itthon is, nem egyszer bizonyított már hazánkban. A kisasszony amilyen szép, olyan szigorú zenékkel operál, ahogy láthattátok már a FB falunkon kitett videón. Igazi bulizós szettet hallottunk, semmi lötyögés. Ami nagyon megmaradt, hogy a ’Discrete Circuit – Incursion’-re kézfeltéve sikítoztunk, de az este legjobb pillanata számunkra a Cafe Del Mar volt. Bármilyen régi is legyen, ezt azért mindig szeretjük meghallgatni. Íme:

Ekkor már majdnem 04:00 volt, nem sokkal ezután jött a váltás is, és Subotage vette át a stafétát. Ha jól tudom, aznapra hajnali 5-ig volt kiírva a buli, de 5 után pár perccel még rengetegen mosolyogtunk az ’Eric Prydz – Opus (Four Tet remix)’-re. Laci megint remekül szelektált, kaptunk mindenből egy kicsit, az emberek pedig csak szépen lassan indultak hazafelé. Végül 05:30 után kicsivel lett vége a bulinak. Nem terveztem a végéig maradni, mert tudtam, hogy a szombat akkor nehezen indul, de hála a remek társaságnak és remek zenéknek, csak összejött.

A szombat estét ismét az A38-on kezdtem, ahová az előző nap fáradalmait pihenve persze ismét kicsit későn érkeztem, Seres 1 órás bemelegítéséből semmit sem hallottam, viszont éppen időben sikerült megérkeznem a londoni Ten Fé együttes kezdésére. Sajnos a hajón ekkor nagyon kevesen voltak, kb negyedéig lehetett az első koncert végére. Habár a srácok már 10 éve zenélnek, igazából most kezdi őket megismerni a világ. Pont ezt szeretem az Electronic Beats fesztiválokban. Minden évben sikerül elhívniuk olyan előadókat, akikről még életemben nem hallottam, viszont a követésük garantált a fellépés után. A Ten Fé remek indie koncertet adott, kellőképpen beindítva az estét. Nálam ez a szám vitte a pálmát:

Az átvezető után következett Nozinja. A dél-afrikai producer magával hozta 3 énekesét/táncosát is, hogy együtt mutassák meg, milyen is a „Shangaan Electro”. Az előadás elég vicces volt, ráadásul Nozinja már az elején leszögezte, itt bizony 190 BPM-en fog szólni a muzsika. A koncert egy pillanatában (ha jól emlékszem talán Love Song volt a track címe) az egyik énekes felhívott a színpadra egy srácot a közönség soraiból, és elé térdelve énekelte a dalt. Ekkor már kb félig volt a hajó táncteret, ám ez körülbelül így is maradt már az est végéig. Az alábbi videón megnézhetitek, hogy hogyan is kell 190 BPM-re táncolni. Én inkább csak minden másodikra léptem. 😀 Érdekes, hogy nekem ez inkább tetszett, mint az előző napi Souleyman, az ismerősöknek viszont éppen fordítva.

Ezután ismét Seres következett, majd a színpad beállítása után Howling kezdett volna. Amikorra azonban minden készen állt, történt egy kis baki. Az előttünk állók a buli hevében felborították az italukat a színpadon, ami természetesen elért egy elosztót is. Seres miniszettjének vége felé hang el, később fények is le. Gyorsan jeleztem egy illetékes kollégának, hogy hol a baj, és pár percen belül szerencsére megoldották a problémát. A Howling duót Ry Cuming és Frank Wiedemann alkotja, utóbbi így ezen az estén duplázott is, hiszen az Akváriumban is fellépett később. Erre az estére egészültek ki még egy dobossal. Róluk igazából nem is tudom, mit írhatnék azon kívül, hogy minden perce zseniális volt mind a zene, mind a látvány tekintetében. A libabőrt a Radiohead – Everything In Its Right Place feldolgozása váltotta ki, ez az egész fesztivál egyik legszebb pillanata volt, amiről a videót már posztoltuk a falunkra. Fellengzős mondatokat helyett azonban döntsétek el ti:

A koncert végét természetesen megvártam, így mire átjutottam az Akváriumba az Iamyank Live Band fellépéséről jól le is maradtam. A klubban óriási sor kígyózott a nagyterembe vezető úton, ahogy láttam hajnali 1-kor ki is tették aznapra ismét a „sold out” táblát.

Crimson átvezetőjét hallgatva, és sörvásárlás közepette össze is futottam az EB fesztivál egyik legérdekesebb VIP vendégével, Somló Tamással! Sajnos mire felocsúdtam már messze járt, pedig kíváncsi lettem volna ki mennyire tetszett neki.
01:30-kor óriási sikítozás közepette meg is kezdődött a Kiasmos fellépése. Számomra a Howling mellett ők voltak a legjobbak az idei fesztiválon. Csodaszép dallamok, kellemesen lépegetős ütemek, semmi döngölés, amit sokszor majdnem egyhelyben állva, csodálkozva figyeltem. Utoljára ilyet csak a februári Max Cooper Emergence Live Show-n tapasztaltam. Mint sokaknál, nálam is ’Swayed’ talált be igazán. A srácok nagyon jól érezték magukat, gyakorlatilag körbebulizták az egész színpadot, nem pedig csak álltak a pult mögött. Íme:

Borzasztó gyorsan eltelt az a majdnem másfél óra, őket tudtam volna hallgatni egészen reggelig, de 03:00-kor már váltotta is a srácokat a fentebb említett duplázónk, az Âme egyik fele, Frank Wiedemann. Ahogyan azt kell, kellőképpen megadta a fesztivál utolsó fellépőjeként a löketet a bulizni vágyóknak. A Kiasmos szép dallamai után itt már bizony előkerültek a kluborientált zenék, és erre elég gyorsan ráállt a közönség is. Több Âme track mellett ha jól emlékszem megszólalt például a hamarosan hazánkba látogató Florian Meindl – The Journey nevű száma is. Sajnos a telefon nem bírta az egész napos hajszát, pedig a zárást mindenképpen rögzíteni szerettem volna a beszámolóhoz, amit (gondolom ti is kitaláljátok) a Rej című klasszikussal követett el Frank.

Összességében azt kell mondanom idén is remek fesztivált kaptunk a szervezők jóvoltából, zeneileg mindenképpen, még ha a péntek esti koncertek döntő többségét nem is éreztem igazán magaménak, a másik három fő esemény bőven kárpótolt érte. Még úgy is, hogy rengeteg tematikus eseményre és labelnightra nem sikerült eljutnom sajnos.

Az pedig, hogy a fesztivál 4 év után kilépett a Millenáris Teátrum falai közül, és igazi fesztiválhelyszínné változtatta mondhatni az egész belvárost, remek lehetőséget adott azoknak is a szórakozásra, akik nem (csak) az elektronikus zenei oldalára voltak kíváncsiak.
Mindez jól mutatja, hogy óriási igény van az Electronic Beats fesztiválokra, remélem így is marad ez még nagyon sokáig!
Találkozunk a következőn is, már most kíváncsi vagyok, hogy jövő ilyenkor kiket hallhatunk!

Köszönjük Telekom és NVC, hogy pár napon keresztül ismét fesztivál volt az egész városban!

Get Frisky / Cinema Hall Season Closing