Dubfire és Nic Fanciulli az End Clubban

Dubfire és Nic Fanciulli az End Clubban

Néha úgy a legkönnyebb búcsút mondani valaminek, ha az ember semmit sem mond. Mikor múlt szombaton utoljára indultam a londoni The End klubba, tudtam hogy búcsúszavak helyett egy felejthetetlen záróbuli vár rám, amiből Dubfire és Nic Fanciulli a legtöbbet fogja kihozni.

dubfire_alta

A dermesztő hidegben gyakorlatilag elkorcsolyáztunk a West Central Street-re, és 11 körül értük el a bejáratot. A rövid sornak köszönhetően hamar átmelegedethettünk odabent, míg beértünk a The End testvérbárjába, az AKA-ba. Ez egy tágas, kétszintes helyiség, hatalmas üvegajtókkal és raktár-szerű dizájnnal. Nagyon kellemes, nyugodt hely, ahol a nemzetközi vendégsereggel társalogva választhattunk a több, mint 300 féle szeszesitalból.

A The End klub méretében és felépítésében is egyedülálló. A fő táncparkett egy boltíves, föld alatti alagút, ahol a gyilkos hangrendszer gondoskodik róla, hogy egy-egy buli után napokig zúgó füllel járkáljon az idelátogató. Stílusos módon a dj-fülke a küzdőtér közepén található, kék neonfényekkel megvilágítva, amik egyre közelebb és közelebb csábítanak, mígnem szemtől szemben állhatsz a kedvenc dj-del. A táncparkett felett található egy kisebb helyiség, ahol egy font ellenében italhoz és az elmaradhatatlan mini-ventillátorhoz juthatnak a kitikkadt táncolók.

Get Frisky / Cinema Hall Season Closing

Az első fellépő Don Mac, a klub állandó dj-je volt. A falak közt csapongó techy house ütemek a pakettre húztak minket, de ott mintha egy betonfallal néztünk volna farkasszemet, Mac kifejezéstelen arca tökéletesen idomult az általa játszott repetitív hangokhoz. Ez az ünnepélyes arckifejezés, és a lelkesedés teljes hiánya visszavonulásra késztetett bennünket, egészen éjfélig, amikor is Fanciulli vette át Mac helyét.

Miután a Ministry-ben láttam már Dubfire-t és Fanciullit közösen zúzni reggel 9-ig, izgatottan vártam a duó mai műsorát. A The End táncterme kb. ötöd akkora csak, mint Ministry-é, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy várakozásaimban nem kellett csalódnom. Az egész este intim, szinte már családias légkörben telt, nem kellett közelharcot vívni a tömegbe préselődve, ha mozogni akartunk, a barátságos party-arcok között könnyedén ment a helyváltoztatás, és persze a tánc is. Ez az, ami ezt a klubot az átlag fölé emeli – a hely mérete és szerkezet miatt úgy érezheted, hogy a dj külön neked ad személyes show-t.

img_0094__galerieBig

A Ministry-ben tartott bulitól eltérően ezen az estén Fanciulli Dubfrie előtt játszott, és ez így is volt rendjén. Ott akkor lépett színpadra Nic, mikor az emberek már indulófélben voltak, itt viszont tökéletesen megértettem, miért van egyre nagyobb felhajtás a karizmatikus és lelkes személyiséggel bíró fiatal, jóképű angol dj körül. Szettje tökéletes felvezetőként szolgált Dubfire előtt: groove-os, mély és dallamos tech house összeállítást játszott le, kiegészítve néhány ellenállhatatlan remix-el, mint pl. a Bloody Cash (Marco Carola) vagy a Vandon(Reboot). A teremben karneváli hangulatban tombolt a közönség, minden kéz a magasban volt. A tömeg ingerlésére Nic a Grindhouse-ból is bedobott egy-két hangot, de ez még csak egy kis ízelítő volt, a teljes dal nem hangzott el. Ezt a számot unalomig játszották a klubok 2008-ban, de a The End hangrendszerén megszólaltatva új élményt adott.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy Ali “Dubfire” Shirazinia-t a DJ Mag úgy méltatta, mint a 21. századi techo “Sötét Hercegét”. Hajnali 3 körül jelent meg, vörös fények kíséretében, és egyből megadta a további alaphangot: sötét, borongós és gótikus. Négyórás szettje alatt tökéletes dominanciával uralta a helyet és a közönséget, akik szép lassan megőrültek a lüktető basszus és felkavaró zajok hatására, amiket lehetett szeretni de időnként igencsak félelmetesen hatottak.

Dubfire emellett igazi vizuális élményt is nyújt, mivel a megjelenése – legalábbis első látásra – dermesztő. Kicsit olyan, mintha Fanciulli lenne az egyik válladon ücsörgő angyal, Dubfire pedig a másikon füledbe suttogó ördög. Ezen az estén azonban Dubfire is a szenvedélyes, mosolygó arcát mutatta nekünk, olyan érzelmeket elárulva, amiket csak a lelkes, táncoló közönség ébreszthet egy dj-ben. Vajon a sötétség hercegét mosolygásra késztetné, ha csillogó tekintetű, fiatal lányok frissen vett mini-ventillátoraikkal a kézben egymással versengve próbálnák lehűteni a fellépés hevében megizzadt arcát? A csúcspontot természetesen a Radio Slave Grindhouse-a jelentette, valamint a Spastik dübörgő feldolgozása és a zárásként, 6.30-kor lejátszott, ellenállhatatlan ütősökkel nyomuló Jamaica(Minlogue) remix.

A The End és az AKA stílusosan zárta kapuit, a klub hírnevéhez méltóan búcsúztatta magát. 15 éven keresztül mutatta be a tánczene hazai és nemzetközi tehetségeit, de a mondás, miszerint minden jónak vége szakad egyszer, itt is igaznak bizonyult. Nic Fancilulli és Dubfire gondoskodott róla, hogy a búcsú is élvezetesre sikerüljön.

Get Frisky / Cinema Hall Season Closing