Beszámoló az Exit Festiválról

Beszámoló az Exit Festiválról

A már világszerte ismert Exit Fesztivál idén ünnepelte megrendezésének 10dik évfordulóját. Ennek örömére egy nagyszerű line up-al hozakodtak elő a szervezők, csakis az elektronikus zene legnagyobbjaival. A fesztivál idei érdekessége a Dance Arénában tartott b2b formációk voltak, amit kiemelnék, hiszen rövid idő alatt nagyon sok nevezetes dj-t állítottak színpadra remek párosításokban. A fény és hangtechnika idén sem vallott szégyent, illetve tűzijátékkal, kötéltáncosokkal, gyönyörű táncosnőkkel és helyes táncos fiúkkal szórakoztatták a közönséget.

maxresdefaultKelet Európa legelismertebb fesztiválja idén is a már megszokott Szerbia Novi Sad nevű kisvárosában került megrendezésre, a péterváradi vár falai közt. A „sátrazós” kemping a domb túloldalán helyezkedett el, 10-15 perc sétára a vártól, de taxik tömkelege várta olykor nem túl baráti áron a lustább fesztiválozókat.
Az odaút nem volt túl barátságos, másfél órás várakozás a röszkei határátkelőn, és ahogy hallottam mindenkinek meggyűlt a baja a megbízhatónak kikiáltott GPS-el.

Nulladik nap, természetesen mire odaértünk, éjjel 1-2 óra fele, az emberek 80%-a már kidőlt. Reggel meg is lepődtem, hogy milyen sokan vagyunk együtt magyarok, éjjel negyedannyi emberhez volt szerencsém csak. A welcome-drink és egyéb meghozta gyümölcsét, napfelkeltére már mi is a sátorban szunyáltunk. Ez tartott 9óráig mikor is már annyira meleg volt kint, hogy a sátor, pihenésre alkalmatlan helyszínné változott. De nem bántuk, elkezdődött az alpárkodás. Csapatunk férfi delegációja megkísérelte vízzel teli kukászacskókkal feltölteni a másfél méter átmérőjű gumimedencét, és természetesen mind belefeküdni. El lehet képzelni, mi sült ki belőle.
A városka nyüzsgő forgatagába is belevetettük magunkat, ahol is 2órán keresztül hajkurásztuk a szerbek egyedi ételét a pjeskavicat, ami a gyros és a hamburger keveréke. Illetve betáraztunk Láv-al ami a szerbek nemzeti söre.
Az első nap mikor felértünk a várba, érdekes dolgokkal találkoztunk. Az egyedi és szigorú beléptető-rendszerükkel többeknek meggyűlt a baja. A jegy egy plastic-kártya, amiről kódleolvasóval ellenőrzik a tulajdonosát, és 1nap csak egyszer lehet belépni a fesztivál helyszínére, kizárólag du. 5-től éjjel 3-ig.  A helyszínek többsége lent volt a várárokban. Érdekesen hangzik, de így volt. Ezzel csak egy problémánk volt, hogy lépcsőzni kellett.

Miután mind bejutottunk, a Dance Aréna felé vettük irányunkat ahol épp odaértünk Reboot (live) kezdésére aki kellemes tech-es, minmalos zenékkel állt elő. Őt követte Steve Lawler b2b Lee Burridge ami teljesen megbutította a közönséget dinamikus tech-house zenéjükkel. Az utánuk következő Sasha-Digweed páros elején visszafogta magát, de aztán minden a helyére került és egy jól felépített szettet hallottunk tőlük. De az est fénypontja akkor is James Zabiela és Nic Fanciulli, akik alaposan megtáncoltattak minket a már reggel is égető napsütésben egészen 8-óráig. Ezután nekivágtunk a meredek hegyoldalnak vissza a kempingbe ahol folytatódott a zene, a hangulat még nem szállt el, és hát a melegben úgysem tudtunk volna pihenni, így egy napnyugtáig tartó aftert hoztunk össze.

Emmanuel Top in Budapest (Extended Set)

2009_09_23_EmreGuven_Monegros_Spain2Mikor már lement a nap, végre tudtunk pihenni a saját sátrunkban is, de legnagyobb bánatunkra elkezdett szakadni az eső. Az indulást húztuk-halasztottuk ameddig csak tudtuk, de hát a m-nus estet nem hagyhattuk ki, így 2 óra fele elindultunk. Szerencsére az eső akkor épp elállt. Fél 3-ra értünk fel, éppen beestünk Gui Boratto live kezdésre. Ez a brazil úriember kitett magáért, sajnálom, hogy keveset jár Európában, ezt kár lett volna kihagyni. Őt követte a Richie Hawtin b2b Dubfire felállás. Beteg hangzásokkal cifrázva, azt kaptuk, amit elvártunk. Az eső sajnos megint csak elkezdett szemerkélni, de igazából ott már nem nagyon zavart senkit sem. Ezután Loco Dice és Magda kisasszony foglalták el a fejedelmi helyet. Azt szokták mondani, hogy kicsi a bors, de erős, Magda kicsit sem hagyta háttérbe szorítani magát. Miután végeztek, a nép még őrjöngött, visszatapsolták a dj-ket, de sajnálatos módon először technikai okok miatt nem volt lehetséges, hogy játszanak még, utána pedig már kifutottak az időből.  A tömeg nagy része elvonult, ekkor mi is megindultunk, átvergődtük magunkat a sár-tengeren illetve szétdobált söröspoharakon, fogtunk egy taxit és szintén délutánba nyúló afternek néztünk elébe. Közben kiderült, hogy 2 társunk a csapatból, egy gyenge pillanatukban véletlen kisétáltak a fesztivál területéről, és a szigorú rendszer miatt, erről az estéről lemaradtak. Részvétünket fejezzük ki nekik!

A 3-dik nap(szombat): Ez volt a „koránindulós” nap, hiszen 10-órakkor kezdett Kraftwerk a Main Stage-n, az elektronikus zene atyjai, erről illendő volt NEM lemaradni. Nem csalódtunk bennük most sem, természetesen itt is előadták koncertjeik kihagyhatatlan elemeit, mikor is Die Roboter című számuknál robotokat állítanak ki maguk helyett, illetve ez idő alatt átöltöznek világító neon zöld ruhájukba. A koncert közben a megszokott módon mentek a kivetítőn a zenékhez tartozó vízuálok. Összhangban tökéletes volt a koncert, hiszen a kivetítők gigantikus mérete miatt le sem tudtam venni a szemem róla, kivéve mikor kényszert éreztem, hogy a tömeggel együtt énekeljem Radioactivity c. számuk szövegét. Ezután megpihentünk egy domboldalba, közel egy kisebb helyszínhez, amíg vártuk Etienne De Crecy electro „kockalive”-ját a Dance Arénában. Ez egy hihetetlen látványos előadás volt, külön neki épített hatalmas kockát hoztak be a színpadra, ennek közepében állt a dj, és olyan fény-vizuál technikával dolgoznak, hogy ezt a teret 3D-ben látja a tomboló közönség. Ha ezt a zenét nem is annyira kedvelte valaki, legalább a látvány miatt érdemes volt megnézni. Őt követték Sebastian Ingrosso és Steve Angello, akik egy populárisabb vonalat képviselnek, közönségesebben a tipikus discozenéket. Bár egy ilyen hangtechnikával ég és föld a különbség, hogy milyen ezt a zenét egy discoban hallani és milyen itt, attól függetlenül kicsit sem nyűgözött le. Mi már ekkor is az est csillagaira összpontosítottunk, Eric Prydz és Adam Beyer-re. Azért sejtettük, hogy nagy veretésben lesz részünk, de azért a pozitív csalódás megvolt. Annyira őrült zenét játszottak, hogy az a sok-sok ezer ember mind teljes mértékben megőrült tőlük. Prydz Raptort játszott, Beyer pedig a pulton állva, tapsolva fokozta a hangulatot. Én úgy gondolom ők bonyolították le a 10-dik Exit Fesztivál legnagyobb szettjét!!! Ja és ne feledkezzünk meg Michael Jackson-ről sem. Várható volt, hogy többen megpróbálkoznak emlékezni a sztárra és belecsempészik zenéit a szettekbe. Ezzel többen is próbálkoztak, de mégis Beyer volt az, aki elérte azt a hatást, amit el kellett érni a Jackson-számokkal. 3xoros visszatapsolás után, szomorúan, de elindultunk vissza a kempingbe szokás szerint afterozni. Azért egy pár órát még el tudtam volna hallgatni őket.

EXIT14dik, egyben utolsó nap:
Nos ezen a napon már előre láttuk, hogy heringekké válunk majd. Mindez be is bizonyosodott, mikor is próbáltuk The Prodigy- n annyira megközelíteni a Main Stage-et, hogy legalább a zenét élvezhetően halljuk. Több-kevesebb sikerrel, én alig vártam, hogy kiszabaduljak a tömegből, ami kb. fél órába telt, és kerestünk egy olyan helyet, ahol halljuk is a zenét, és nem taposnak, vagy nyomnak halálra. Kicsit elment a kedvem az estétől, mikor már 10percen belül a 3dik embert vitték el mellettem mozdulatlanul egy hordágyon. Még szerencse, hogy nem mentünk oda hamarabb, hiszen akkor valószínűleg ez a beszámoló most nem az én kezem alatt készülne. Ezután irány Dance Aréna, ahol Marco Nastic és Valentino Kanzyani várt már minket nagy szeretettel. Tény, hogy ők egy jól összeszokott páros, de számomra elég gyengére sikerült ez a szett, hamarabb hallgattam volna el egy tengerparton koktélt iszogatva, mint egy fesztivál 4dik napján, Prodigy után. Páran elmentünk lazulni a Suba Stage-n fellépő Amon Tobin-ra. Hát, hogy ezt hogyan lehetne körül írni… tipikus elszállós zene, de aztán végefelé felpörögtek az események és dnb-vel zárt. Sok info-m nincs, hogy ez idő alatt mi ment Dance Arénában,  ezért inkább egy társunktól idézek: „A legnagyobb pirospont a fesztivál fellépői közül a The Japanese Popstars!! Iszonyat techno-electrok kb a 2004/2005 körüli hangzás, ami néha egy kicsit hiányzik egy-egy fellépő erejéig a mai bulikból. Nekem nagyon adta. Emerson és Kleinenberg szettől nem vártam sokat, de ez főleg Sander miatt volt. Be is igazolódott, Emerson ****jó trackeket tolt szinte végig, Sander viszont néha visszafogta ilyen vocalos, house-os dolgokkal.” Végül az idei év utolsó szettje, Carl Cox b2b Green Velvet. Nagyon jó együttest alkottak ketten, lendületes tech-house-ok, technok mentek végig. Végül pedig a már himnusznak is kijelenthető Renato Cohen – Pontape trackje igazi kegyelemdöfés volt. Nagyszerű és felejthetetlen lezárása az idei Exit fesztiválnak.

Lost Password

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.

Emmanuel Top in Budapest (Extended Set)

pop-up