Vigyázzatok az állatokra, ha “rekreáltok”

Vigyázzatok az állatokra, ha “rekreáltok”
393144 05: A dog wears a marijuana sticker August 12, 2001, at the ''Smokey Bears Picnic'', a pro-marijuana gathering in Portsmouth on the South coast of England. The gathering was to raise awareness for the decriminalisation of marijuana in the UK. (Photo by Sion Touhig / Getty Images)

Nem akarunk belemenni most abba a vitába, hogy kinek mit joga fogyasztani otthon, hogy van-e értelme betiltani a különböző szereket, vagy van-e értelme a dekriminalizációnak, vagy a legalizálásnak.

Egy dolog azonban biztos: a világon mindenhol, így itthon is több százezren fogyasztanak otthon könnyű drogokat. Olyanok is, akik állatokkal élnek együtt, legyen az kutya, macska, papagáj vagy akár hüllő. Ilyen esetekben különösen fokozottan kell szeretett állatainkra figyelni, hisz a könnyelműség akár kedvencünk halálához is vezethet.

Természetesen mondanunk sem kell, hogy az állatok számára a dizájnerdrogok, amfetaminszármazékok, MDMA-kristály (a magyar háztartásokban legsűrűbben előforduló drogok) mind-mind halálos mérgek. Nem, nem vicces nagyon kis mennyiségben sem “bespurizni a kutyát vagy a macskát”, hisz számukra nem tudjuk meghatározni a “kis” mennyiséget. Méretünk, súlyunk többszöröse az övéknek, és az emésztésünk is más. Éppen ezért kell figyelni arra, hogy ha például egy olyan összejövetelt, bulit rendez valaki, ahol akár a legkisebb mértékben is előfordul ilyen drogok fogyasztása, ne hagyjuk a pakkot, fóliát az asztalon, mert a kutyák szokása ilyenkor ész nélkül menni, és megkóstolni mindent, hisz “csörög zörög, az biztosan az enyém”.

Általában a kutyák ösztönösen elkerülik, hogy belenyaljanak ilyen anyagba, hisz marja az orrukat a szer, érzik, hogy nem jó nekik. De elég, ha egyszer előbb jár a nyelve, mint az agya, és már kész is a baj.

A másik legtöbbet fogyasztott drog itthon is természetesen a marihuána, de ezt értelem szerűen külön kell kezelnünk. Nemcsak státusza miatt, amiatt is, hogy ez a szer nem végez kutyánkkal, macskánkkal. Ellenben hihetetlen mértékben meg tudja őket borítani, és nem, ők nem akarnak önszántukból pszichonautákká válni. Attól, mert nem öli meg, még nem szeretik ezt az állapotot, hiszen hihetetlenül megcsúszik körülöttük a tér, nem érzik magukat biztonságban, nem tudják irányítani izmaikat. Így amennyiben a kutyád nem veszi ki a spanglit a kezedből, és gyújt rá, eszedbe se jusson besütizni őt.

00e

Hogy miért? Jöjjön először erről egy beszámoló, amit ismerősi körből kaptunk:

“…hát, az biztos, hogy a kutya nem úgy élte meg az eseményeket, ahogy azt mi tesszük (nevet). De félretéve a viccet, senki ne gondolja azt, hogy állatkínzók vagyunk vagy bármi, egyszerűen nem figyeltünk oda eléggé, és ezért sajnos Fluffy elég kemény tripen ment keresztül. Az egész azzal kezdődött, hogy sütöttünk két tepsi sütit, áthívtunk pár havert, hogy nézünk pár filmet tátott szájjal, üres tekintettel bámulva órákig – tudod, olyan egyszerű fekvős-röhögős sütiparti. Az igazán finomra sikerülő sütivel pont az az egy baj van, hogy eteti magát, pláne ha csokis meg lekváros meg egyéb nyalánkságos, úgyhogy igen hamar nekiálltunk a sikítva röhögős filmnézésnek, utána meg igen hamar megtapasztaltuk, hogy itt bizony komoly dolgoknak kell történniük, minimum egy meteorbecsapódásnak (akkor meg már minek felállni?) ahhoz, hogy megmozduljunk. Közben persze zabáltunk chipset, kekszet, csokit, gumicukrot, minden károsat, tehát finomat, a kutya meg természetesen vigyázülésben böködte mindenki kezét egy egy újabb kekszért, vagy chipsért. Arra már nem emlékszem, hogy az első falatot véletlen kapta-e a kutya, de tény, hogy kapott egy-egy nagyon-nagyon pici darabot az égett széléből (érted, gondoltuk égett, ott úgyis kiégett belőle a THC, de hát olyan szépen néz, muszáj adni), hogy abból nem lesz baj. Már akkor feltűnt, persze akkor visítva röhögtünk rajta, hogy a kutya nagyobb érdeklődést mutat, mint egy két napos dög láttán, felugrált, vakkantott, követelt. Persze a barátnőm rám is szólt, hogy ne adjunk neki, így nem is adtunk, de a csibésznek annyira bejött a dolog, hogy 20 perc múlva már lopta a szélét rendesen. Akkor igazándiból nem is vettünk észre rajta semmi különöset, jó kedélyű volt. Ez este történt, viszont ő másnap reggel volt szörnyű állapotban. Először az tűnt fel, hogy ébredés után nem szökell az ágy körül, hogy vigyük már le, labdával meg pórázzal csörögve. Mikor már szólongattam, és nem jött elő, akkor tudtam, hogy valószínűleg rosszul van a kutya. Végül megtaláltam, az ágy alatt volt, a legtávolabbi ponton, a sarokban, mereven nézett, lihegett. Úgy kellett kihúznom, nem mozdult. Aztán mikor kihúztam, magamhoz öleltem, magam mellé ültettem…. és eldőlt. Képtelen volt irányítani az izmait, nem mutatott érdeklődést a séta iránt, de mikor a pórázát magamhoz vettem, és felkaptam, azért láttam rajta, hogy örül. Kivittem a parkba, letettem, és… szörnyen éreztem magam, hisz a kiskutyám eldőlt pisilés közben, bele a saját vizeletébe. Feküdt ott, lihegett, először akkor örült meg nekem, mikor elővettem a labdáját. Remegő lábakkal felpattant, majd újra összecsuklott, de mikor eldobtam a labdát, végre sikerült rájönnie, hogyan is kell futni. Ennek persze annyira megörült, hogy végre tud mozogni, hogy el is felejtette, miért indult – ettől összezavarodott, majd újra eldőlt. Nem részletezem, én tényleg egy f*sz vagyok, tudok bármi hülyeségen röhögni, sajnos kárörvendő is vagyok, de ez, hiába gondolod, hogy vicces lehetett, egy kicsit volt az talán, viszont sokkal inkább rémisztő, ijesztő volt, és nagyon rosszul éreztem magam, hogy ez miattunk van. Látszott rajta, hogy ő pont része a természetnek, köszöni nincs szüksége hallucinogénre, hogy közelebb kerüljön hozzá. Ők négy lábbal állnak a földön, nem is kettővel, és NEM szerette ezt az élményt. Az étvágya visszatért másnapra, viszont a mai napig nem vagyok benne biztos, hogy ez az élmény nem játszott közre alapvetően félős természetének kialakulásához…” 

Ha a sztori nem lenne elég ahhoz, hogy elképzeld hogyan néz ki egy állat ilyenkor, akkor itt van segítségnek egy videó, és ha már valakinek vicces a dolog, akkor inkább itt a monitor előtt röhögjön, mint élesben.

Lost Password

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.

Legendary Moments pres. Darin Epsilon & Fernando Ferreyra