Színes kíváncsiság: újra Budapest Calling

Színes kíváncsiság: újra Budapest Calling

Amikor is rápillantottam a heti ajánlónk egyikére, hirtelen átszaladt agyamon a gondolat, mit képzel ez a Trafiq, meg amúgy az egész Budapest Calling brigád? Hans Zimmer? Kizárt… Hova, és miért is?

Aztán persze mindent visszaszívtam, hiszen hiába a betűk nagy részének passzolása, mégsem lesz Hans, maximum Zimmer. Őt viszont bizonyított tény, hogy Frans Zimmer néven anyakönyvezték, és az is derűlátásra ad okot, ha akármilyen módon is össze lehet Őket keverni.

Alle Farben egyébként sem kíván más árnyékában élni, hiszen a maga egyszerű módján szocializálódott Berlin elektronikától hangos városrészében. Karrierjét ne keressük az idősíkon évtizedekre visszamenőleg, tipikusan az új generáció egyik kiemelkedőnek hitt alakja.

Szuper lenne, ha leírhatnánk, hogy 2010-es debütálása óta folyamatosan emelkedő diagramokat rajzol le pályafutása, de sajnos ezt nem tehetjük meg, ugyanis függőlegest képtelenek lennénk megfelelően szemléltetni egy online felületen.

A rajztudásunkat nélkülözve azonban mindjárt felderülünk, hiszen a német srác slágereit a nemzetközi chart-ok élén láthatjuk. Arról persze megoszlanak a vélemények, mi az, amit igazán képvisel, hiszen élő fellépései alkalmával mindenbe belekóstol, amit csak a hely szelleme még elbír.

Ezt több interjúban is kifejtette, és volt olyan konok, hogy simán lelkendezve mesélt akár a techno szcéna aktuális történéseiről is. Mindenképpen szimpatikus a több milliós nézettségű Youtube videó, ahogyan a klasszikus zenéhez való érezhető kötődés is – igaz, ezekkel sokra nem megy.

Sokkal inkább tény, hogy nem véletlen kooperál olyan művészekkel, mint Graham Candy, Sway Clarke II vagy Jenny Rossander (Lydmor).

Nem fogjuk kikiáltani tehát sem őstehetségnek, sem pedig zenei talentumnak, hiszen kíváncsiságunk sokkal nagyobb, mint ami a rendelkezésre álló információk alapján leszűrhető (lsd.: még nem hallottuk élőben). Tetőzzük még a dolgot, a kíváncsiság jelen esetben sokkal erősebb lehet bármilyen szakmai kvalitásnál is.

Az eddigi “callingos” fellépők mindegyikét tudtuk hova tenni, és talán a berlini életvitel mikéntjének is köszönhetően ezúttal halványak az elképzelésink azzal kapcsolatban, hogy mi is várható a szemtelenül fiatalnak tűnő srác esetében (szemmel együtt is). Synesthesia című albuma még májusban jelent meg, nem is értjük, hogy a magyar bulirengetegben még nem tűnt fel eddig a neve. Legalább egyszer felléphetett volna, de nem tette.

Ezt most pótolhatjuk, és a vagány booking-okról (is) ismert Budapest Calling csapatával felvértezve készülhetünk a csütörtök estére, ahol is nyílván folytatódik a hétköznapi minőségi itatás (ez a rendszer egész egyszerűen félelmetes) és dorbézolás, egészen hajnalig.

A “Berliner”, ahogyan sokszor kifejtette: bármikor hozza önmagát, minden körülmények között képes felvenni a hely ritmusát. Most nem lesz nehéz dolga, akár kísérletező kedvében, akár a már megszokott mezsgyén táncolva hívja a budapesti fiatalokat egy csípőrázásra.

Addig pedig nyugodtan állíthatjuk: a Calling valóban életre hívott valamit, ami töretlen és egyedülálló a maga módján, és ha már a szürke hétköznapok egyre jobban tánk telepednek, legyen egy kis csepp eszünk, és teszteljük le Őket ismét!

A helyszín nem lehet más, mint a rezidencia, azaz a Trafiq.

Találkozunk: https://www.facebook.com/events/922344944445686/?fref=ts