Seth Troxler: az EDM DJ-k a legmocskosabb emberek a földön

Seth Troxler: az EDM DJ-k a legmocskosabb emberek a földön

Seth Troxler joggal mondható a világ egyik legnagyobb DJ-jének, így megvan az az óriási nagy előnye is, hogy tökéletesen átlátja a mai dance zenei kultúrát. A nyári szezon rohamos közeledtével a Thump magazin így hát Troxler-t találta a legalkalmasabb művésznek arra, hogy meséljen az ilyen és hasonló történésékről nekünk. Jól ismerjük Seth-et, most sem fogta vissza magát.

„A dance zene helyzete ma teljesen őrültnek mondható. Össze van ömlesztve minden mindennel. Akárhova nézel, mindenhol új fesztiválok és új partik indulnak el. Nemrég New York-ban laktam 4 hónapot, és egy hétvégén a Resident Advisor szerint minimum 50 buli volt. Na de most tényleg, ez mi? Ugyanez a helyzet a fesztiválokkal is. Mindenki fesztiválokra jár, persze ezzel nincs semmi baj, hogy az emberek jól akarják érezni magukat, de hol van az a pont, ahol már a minőség elveszni látszik?

Most nagyon őszinte leszek 🙂

Először is, a fesztiválok látogatása nagyban különbözik a klubok látogatásától. Nemrég Svájcban jártam, ahol volt egy beszélgetésem egy promóterrel, aki panaszkodott Svájc romló klubhelyzetére a környező fesztiválok miatt. Elmondása szerint nyáron elég nehéz rábírni az embereket arra, hogy elmenjenek egy klubba. Az emberek inkább arra költik a pénzüket, hogy elmenjenek egy külföldi fesztiválra, minthogy a saját országukon belül egy klubban bulizzanak. Azonban ez a srác valamit nem vett figyelembe: a dance fesztiválok és a dance klubok nagyban különböznek egymástól. Nagyon sokban. A mostani generáció sokkal éhesebb egy fesztivál által nyújtott élményre. A mostani srácok, akik szeretik a dance zenét, úgy nőttek fel, hogy nem élték át az eredeti klub kultúrát; techno, house, sőt, még a rave is a ’90-es években. A fesztiválok jelentik nekik az egyedüli dance zenei élményt, ez a nyaralás nekik.

Emmanuel Top in Budapest (Extended Set)

tumblr-inline-mr8d9x1T7Y1qz4rgp

Az EDM fesztiválok folyamatosan etetnek a szarságaikkal, és sosem látni a végét. Amikor meghívnak ezekre a fesztiválokra az USA-ban, általában körbejárom őket, hogy megnézzem, milyenek is ezek a fesztiválok – és azt kell, hogy mondjam, 90%-ban mind ugyanolyan unalmas. Egy olyan generációt nevelünk éppen fel, amit izgága, idegesítő fesztivál gyerekek alkotnak. Az izgága jelző pedig azért fontos, mert a klubba járó emberek többsége sokkal nyugodtabb, mint egy fesztiválokra látogató embereké. Minden fesztivál a következőkről szól: lézerek! LED fal! Pirotechnika! DROP! TORTÁT AZ ARCBA! Na de emberek… Ez nem klubkultúra, ez egy rakás szerencsétlenség koncertje. Inkább csak menj ki egy éjszakára egyedül egy sötét szobába… Hűtsd le magad.

Mostanában volt épp egy beszélgetésem egyik jó barátommal, Craig Richards-al, aki azt mondta, hogy amikor ő elkezdett klubokba járni, akkor sokkal nyugodtabb volt mindenki: akár órákig is jól tudtad érezni magad egy tánctéren, volt hely mozogni. Ma már azt tekintik jó eseménynek, hogyha valami teljesen zsúfolt, emberekkel és „energiával”. Teljesen más. A klubba járás egy kultúra, és az EDM ezt nagyon hátráltatja. Ha téged Suzie-nak hívnak, és nemrég végezted el a gimit, akkor neked az Ultra fesztiválon a helyed: „úristen, Avicii éppen most zenéli le a bugyimat!”

IMG-0377-vice-670

Nézzünk szembe a ténnyel, az EDM DJ-k a legmocskosabb emberek a földön.
Ha már Avicii-ról van szó, akkor van egy jó kis sztorim. Amikor az Ultra-n játszott Miami-ban, és rosszul lett, az egyik menedzserem épp az Avicii-t ápoló nővérnek segített. A kis taknyos nem volt hajlandó beszélni az ápolóval. Bármit, amit a nővér mondani akart neki, először a menedzsernek kellett elmondania, és ott ültek egymás mellett. Egy kórházban vagy. Miért nem beszélhetsz az ápolóddal, aki ráadásul segíteni is próbál? Az ilyen emberek bugyuta sztárság szindrómája nagyon fel tud húzni.

Persze ez nem csak erről szól. A zenéjük valami borzalmas. Egyszer láttam Steve Aoki-t játszani egy ilyen fesztiválon. Mindig leveszi a zenét, ugrál a színpadon, és állandóan a következőt hajtja: „ez az új zeném, jövő héten jelenik meg!” Aztán elkezdi játszani a következő zenét. Az ilyen embereket még DJ-nek se mondanám, a legjobb jelző rájuk a túlfizetett, tehetségtelen, tortadobáló férgek. Egyszer biztos, hogy elkapom ezt az Aoki-t és arcba döföm a tortájával.

Az EDM nem kultúra, mert nem ad semmit vissza. Nézzétek, én tudok örülni mindenkinek. Próbálok mindig pozitív maradni ebben az őrült világban. De ha nem vagy kritikus azzal a kultúrával szemben, amiben élsz és szeretsz, akkor magadnak és a körülötted lévő embereknek egyaránt kárt okozol. Az EDM tökéletes arra, hogy félrevezesse az embereket az elektronikus és dance zene tekintetében. Ez egy nevetséges zenei irányzat, nevetséges emberek által, hitetlen emberektől.

Őszintén megmondva, ezt mélységesen szomorúnak tartom. Mi próbálunk előrehaladni és igazi erőnek számítani kultúrálisan, de az EDM ezt csak akadályozza. Ha zenei oldalról nézzük, akkor ez nagyon idegesítő. A munkáim nagy része, és persze a kiadómé is egyféle lázadás ez ellen. Ez a szenvedélyem. A rave időszak megváltoztatott engem, és azt akarom, hogy a mai gyerekek megtapasztalhassák ezt, akár már holnap.

Amire szükségünk van, az a PLUR – nem, de tényleg nem. Amerikában van egy fogalom, a PLUR. Mostanában eléggé rossz értelemmel párosul, de a szó gyökerei a régi klub kultúrához nyúlik vissza: tisztelet, pozitivizmus, közös egység. Ha megvannak benned ezek az értékek, akkor az meg is mutatkozik a viselkedésedben, és hogy hogyan is látod a világot. Mostanság találkoztam egy klubban egy sráccal, akin egy eredeti Paradise Garage póló volt. Beszélgettem is vele, elmondta nekem a fő különbséget a mai és a régi dance zene között, ez pedig a sokféleség. Mindenki másféle, mindenkinek van szociális helyzete, faji és nemi különbözősége… és ez így van jól. Erről szól a dance zene kultúrája. Mindenki egy tető alatt bulizik, közben pedig felfedezik egymást az emberek. Ünnepelünk valami nagyobb dolgot, ami az általános normákon kívül esik. Ennek pedig nem a fényrudakról és a csilli-villi ruhákról kellene szólniuk.

A Red Bull Music Academy utcai buli tökéletes példája ennek. Egy óriási parti egy óriási városban, tele fehér, fekete, ázsiai emberekkel, fiatalok és idősebbek egy helyen. Senki nem tűnt elveszettnek, és nem nyomogatták a telefonjukat buli közben. Csak táncoltak, énekeltek együtt órákon át. EZ a klub kultúra.

tumblr-n38cmfzkWn1rtutkqo1-1280

Van egy elég határozott vonal a szabadság és az idiotizmus között. Sok helytelen és mocskos dolgot látok klubokban, és fesztiválokon egyaránt. Volt egy fotó, amit Eric Prydz rakott fel az Ultra Music Festival-onTwitter-en, amin az egyik lány egy csík kólát szív fel a másik lány meztelen középtájáról. Most erre mit lehet mondani? Ez egy fesztiválon eléggé mocskos dolog, ami mondjuk egy klubban akár izgató is lehet. Berghain-ben ez a szabadság egyik jelképe, az ultra fesztiválon ez mértéktelen, mocskos dolog.

Amikor először játszottam Berghain-ben, volt ott egy nagy mackó ember alak. A szettem alatt egyszer csak előredőlt, aztán egy másik srác elkezdte falni a fenekét. Én pedig csak néztem, aztán mondtam, hát jó… oké, érdekes. Mondjuk ez egyféle lázadás a világ ellen, a klubélet szabadsága. Sárban feküdni és tortát kapni az arcodba? Az nem szabadság. Ez idióta viselkedés, szar zenével párosulva.

qFTx8

Az EDM nem a zenéről szól, hanem inkább a pénzről. Az EDM megváltoztatta a kereskedelmi zeneipar fogyasztóit is. Klubok épülnek különböző Las Vegas-i hotelekben, ahol a zene rossz, és rengeteg piát adnak el gazdagabbnál gazdagabb bulizóknak. A mai gyerekek inkább elmennek egy sima este bulizni, tökmindegy milyen zenére, elköltenek egy csomó pénzt, ahelyett, hogy egy 40 dolláros minőségi rock koncertre mennének el, aminek éjfélkor vége. Mindig többet akarnak.

Na persze lehet egy fesztivál jó is. Nézzétek csak meg a Tomorrowland-et Belgiumban. Ez egy nagy fesztivál, ugyanazokkal a fellépőkkel, de mégis minőségibb, mint a többi, nincs tele beszívott és hulla részeg fiatalokkal. Számomra a tökéletes fesztivál azonban a Burning Man. Ez az esemény nem csak a zenéről szól, a művészet is részese, a kísérletezés, és persze a környezet, ami nagy szerepet játszik a fesztiválon a zene tökéletes átélésében.

Egyszer azonban az a bizonyos burok megszűnik, és egy újabb generáció jelenik majd meg. Az embereket leginkább az értelem különbözteti meg egymástól. A szellemiség jól megmutatja, milyen valakinek az ízlése. Néhány okos gyerek áll a sárban és a mocsokban egy fesztiválon, és csak a pillanatnak élnek, hiszen egy ilyen állapot nem tarthat örökké. Lennie kell valami jobbnak is, de ezt nekik kell megtalálniuk. Ez lesz a következő generáció.”

Forrás: Thump

Lost Password

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.

Emmanuel Top in Budapest (Extended Set)

pop-up