I feel Love… Love International! (2016.06.29-07.02)

I feel Love… Love International! (2016.06.29-07.02)

Képzeld el, hogy egyszerre vagy tengerparti nyaraláson és fesztiválozol egy héten keresztül úgy, hogy a lineupban csak a kedvenceid sorakoznak, az állandó heringparty, „nagyszínpadok” közti végtelen vándorlás, na meg a por/sár-pokol helyett pedig egy bulihajóról nézed a naplementét az Adrián! Ezt tudja a horvátországi Murter szigeten, Tisno városa mellett megrendezett Love International, amely idén debütált a fesztiválok sorában. Csapatunk a pénteki és a szombati nap erejéig szállt be a mulatságba, de már bánjuk, hogy nem egyhetes küldetésre neveztünk be!

Nincsen bevált, 100 %-os recept egy tökéletes fesztiválhoz, viszont néhány tényező már szinte garancia rá. A Love International fesztivált az alábbi recept szerint, a következő hozzávalókból „keverték ki”: Végy egy csodaszép tengerparti kis öblöt, mely félig homokos, de inkább kavicsos parttal rendelkezik. Legyen a víz kristálytiszta, világoskék színű, hogy majdnem le tudjunk látni a tenger aljáig. Biztosíts hozzá minden nap legalább 35 fokot, és reggeltől estig tartó verőfényes napsütést.  Adj hozzá még 4 színpadot: az egyiket helyezd el közvetlenül a tengerpart mellé, majd mindezt spékeld meg minden nap több boat partyval. A legkitartóbbaknak kínálj mellé egy külön helyszínt (Barbarellas szabadtéri diszkó) ahol reggelig mehet a csapatás.

Fontos, hogy fullos hangrendszer nélkül el se kezdd a receptet, az alap hozzávaló minden helyszínen, még a boat party-kon is. Engedj be maximum (!) 2500, főleg brit, de mindenképpen nagyon boldog és lelkes fesztiválozót, akik az apartman komplexumot vagy luxus sátrakat használva egy teljes hetet tudnak eltölteni a helyszínen. Fűszerezd meg a rendelkezésedre álló területet pihenésre csábító babzsák fotelekkel, takarókkal, zuhanyzóval, mini golf pályával, majd szórd meg bőségesen a legjobb house és disco zenékkel a nappalokat és éjszakákat.

li2

Az egy hét alatt jellemzően a péntek és szombat az „erősebbek”, a line up-ba a legtöbb embert csábító neveket is ezekre a napokra pakolják a szervezők. Olyan típusú fesztivál ez, ahol ha az előzetesen kőbe vésett programtervezetünktől el is térünk, az áramlattal haladva úgyis belebotlunk olyan dj-kbe vagy live act-ekbe, akikről ezelőtt még csak nem is hallottunk.

li3

Nincsen horvát fesztivál boat party-k nélkül, a szemfülesek/szerencsések minden nap már kora délutántól éjfélig ringatózhattak a tengeren, a péntek-szombati napokon például olyan kapitányok közül lehetett választani, mint Tama Sumo, Young Marco, Dixon, Joy Orbison és Midland.  Tanulság a következő: hajós bulira tényleg csak az menjen, aki bírja a négy órás kirándulást magas páratartalomban és forró napsütésben, bár ez a pár óra szinte észrevétlenül el is repül, ha mondjuk a hajó orrában kötélen egyensúlyozva, jó zenék és már-már giccses naplemente látványa mellett kell „elviselni” a szituációt. Ráadás számok nélkül nincs kikötési engedély, a sikítozó, kb. 300 fős legénység szinte soha nem is engedte időben lehorgonyozni a hajókat.

Pénteken a délutáni terepszemle és akklimatizálódás után este a Beach stagen múlattuk az időt többek között Lakuti-val, Tama Sumoval és a végén Prosumerrel. Ezután a fesztiválterülettől jó 15 perces autóútra található afterhelyszínre, a Barbarellasba indultunk a Tief. estjére, ahol Hesseltime, Young Marco majd Motor City Drum Ensemble váltotta egymás a pultban. A 60-as évek legendás űr-hősnőjéről elnevezett hely teljesen szabadtéri, egy kopár domboldalon van, némi retro balatoni üdülő utánérzéssel. Itt aztán valóban nem zavar senkit, bármilyen hangosan is szóljon a zene. És szólt is egészen fényes nappalig, amikor az utolsó trekkekre elhagytuk a helyszínt, hogy aztán a nap folyamán a város egyik szabad strandján regenerálódjunk az előttünk álló napra.

A szombati boat party felhozatalból mi a Percolate matinét favorizáltuk. Délután 3-tól este7-ig tartó hajókirándulás, ahol az idegenvezető Joy Orbison és Midland? Kell ennél jobb indítás egy fesztiválnaphoz? Az éjszakai programok megkoronázásaként a Resident Advisor estet választottuk, a Barbarellas pultjában Shanti Celeste, majd a holland Job Jobse után/néha b2b-ben Dixon lépett fel egy egészen reggelbe nyúló szett erejéig, ahol sem a kalandozásokból, sem pedig a buliztatásból nem volt hiány. A legeslegutolsó zenét hangos ováció búcsúztatta, kicsit meg is illetődtünk. 🙂

li4

Egy aktív kétnapos villámlátogatás után legszívesebben a többi napra is maradtunk volna. A képeslapra illő helyszín és az igazi nyári fesztivál lineup a laza „sunshine & happiness” attitűddel társulva nehézzé tette az „elválást”. A miliő tényleg „international”, a közönség döntő többsége brit, helyiekkel és a környező országok küldöttségeivel vegyítve. Előbbiek kapcsán azonban ne a Budapest utcáin vállalhatatlanul fetrengő legénybúcsús társaságokra asszociáljunk, szinte mindig barátságos és közvetlen brit bulizókkal lehet megismerkedni, akik jellemzőbben inkább a finom (óriás) koktéloktól vagy jéghideg sörtől vannak jó hangulatban, nem más egyébtől: mosoly, megszólítás, barátkozás mindennapi szituációnak számított. Tömegnyomor-mentes fesztiválról lévén szó mindig könnyen lehetett találni olyan területet (vagy felületet), mely táncra alkalmasnak bizonyult, ha máshol nem, a tengervízben biztosan. Noha van ellenőrzés és biztonsági személyzet, itt nem kell tartani a mikroszkóppal végzett karszalag vizsgálattól, vagy a molekulákra szétszedett útipoggyász, netán alaptalan vegzálás veszélyétől. Az árakat itt is (mint más horvátországi fesztiválon) inkább a brit pénztárcára tervezték, egy ásványvíz 20 kuna körül, egy sör 25 kuna, koktélok pedig valahol ezeken felül kezdődtek, bár a bátrabbak választhatták a helyi nedűt, a fügepálinkát is, mely garantálta a papucsban kézfelrakós bulizást. Majd elfelejtettük: a fesztiválon vizezett löttyök helyett saját, helyi kézműves sört mértek, amit tetszetős dobozból kortyolhattak a szomjas vendégek.

Ennyi pozitívum után nyilván csak akkor lehet hiteles egy beszámoló, ha a negatívumok is említésre kerülnek. Ottlétünk alatt nem nagyon szembesültünk jóvátehetetlen és mindent elrontó problémával, talán csak a pénteki Barbarellas afteren indult morcosan az esténk a minimum fél-háromnegyed órás sorban állások miatt az italpultoknál, mivel valamilyen érthetetlen okból három pultos srác próbálta állni a bulizók rohamát. Másnapra szerencsére ennek a hiányosságnak nyomát sem láttuk. Nem feltétlenül szerencsés az sem, hogy a fesztiválterülettől viszonylag távol vannak az after- azaz az éjszakától hajnalig tartó partyk, de taxival vagy autóval még ez is teljesíthető, főleg, ha csoportosan vállalkozunk az éjszaka meghódítására.

li5

A Love International tehát egy nagyon is szerethető és szimpatikus opció a nyári rendezvények sorában, méltó örököse elődjének, a Garden Festivalnak. Nagyon szurkolunk annak, hogy megőrizze ezt a barátságos, családias hangulatát, hiszen ellenpélda akad elég. A szervezőknek itt „fehérkanapé” és kordonozott VIP nélkül is sikerült elérniük, hogy igazán „prémium” élményben legyen részünk. A fesztivál mögött álló csapat több éves múltja, pozitív hozzáállása és hozzáértése szinte garancia arra, hogy (szerintünk) nem is fogják szponzorlogókba fojtott vurstlivá transzformálni a rendezvényt. A jövő évi szabadságon tehát már most el lehet kezdeni agyalni  : ) Köszönjük Love International Festival!

Fotók: Khris Cowley/Love International