Ettől furák a barátaid – A dizájner drogok monopóliuma 2. rész

Ettől furák a barátaid – A dizájner drogok monopóliuma 2. rész

A dizájner drogok megjelenéséről, elterjedéséről és hatásairól szóló cikksorozatunk első részében az egész jelenség eredettörténetét fejtegettük. Számba vettük az emberek kábítószer fogyasztásának történelmi eredetét, valamint az illegális és legális drogok nagy sorsfordító pillanatait. A második részben pedig arra fogunk kitérni, hogy jelenleg milyen hatással van a dizájner drogok univerzuma a társadalomra, de legfőképp azt nézzük meg, hogy hazánkban mi a helyzet e téren.

A betiltott szerek helyettesítéséért  a legális drogpiac versenybe kezdett és minden tiltólistára kerülő vegyület után újabb és újabb változatokkal állnak elő, amivel a hatóságok nem tudnak mit kezdeni. Ennek viszont az az eredménye, hogy a fillérekért megvásárolható, jogilag tiszta és akár otthon is kikeverhető szerek soha nem látott mértékben terjedtek el hazánkban. Nálunk a herbál néven emlegetett fű hamisítvány a listavezető, a többi első sorban a fővárosban ütötte fel a fejét, de nem olyan globális mértékben, mint például a ló nyugtatóból készített ketamin külföldön, vagy a krokodil az oroszoknál. Ács Dani a 444-en publikált egy cikket arról, hogy a herbál napjainkra kiszorította az alkoholt a vidéki falvakból, kisvárosokból is, akkora rá a kereslet. Míg a médiában egyre kevesebbet hallani róla, ez egy lecsengett hír, úgy emészti fel napról napra az országot ez a rejtélyes és kiszámíthatatlan kábítószer.

29arrest-JP-superJumbo-v2

A vidéki gimnáziumok tanulói már fél hétkor az iskola előtt szívják, minden szünetben, sőt iskola után, helyett és hétvégén is napi szinten nyomják magukba a mérget. A tanárok tudják, az igazgató tudja, a szülők tudják, de képtelenség ellene tenni. Sőt sok helyen már az egész család függő, az apró falvakban is használják, ahol eddig alkoholproblémákkal küzdöttek, ott most a herbálért őrül meg a munkásember. A foghullás és mentális zavarok mellett azonban a még nem hozzászokott használók, első próbálkozók komolyan rosszul lehetnek tőle, előfordult már szívleállás, vagy komolyabb, hosszú távú egészségbeli elváltozás is. Megengedni pedig szinte bárki meg tudja magának, hiszen már 300 forint körül hozzá lehet jutni egy grammhoz, beszerezni pedig még a legkisebb, legjelentéktelenebb helyen sem lehetetlen. A cannabisszal ellentétben ez ugyebár legális, így a terjesztők nem félnek a rendőrségtől. Gyakran bevisznek egy-egy dílert, akinél nagyobb mennyiségű anyagot találnak, de utána nem csak hogy el kell engedniük, de még a cuccot is vissza kell szolgáltatni, hiszen 99 százalékban még legális összetevőkből áll.

Mi is megkérdeztünk egy otthon herbált készítő fiatalt és elárulta, hogy a költségei minimálisak, alig egy két ezer forintból lefőz egy kilóval, ha valaki szemfülesebb, akkor kinézi az összetevők listáját és akár a házi vegyszerekből összekutyulhatja azokat, mindegy, mennyire kártékonyak a felhasználóra nézve. Színtiszta biznisz, szinte semmi befektetéssel több százezres haszon kecsegtet, ráadásul börtön és jogi következmények nélkül. A termék minősége pedig folyamatosan romlik az ilyen otthoni magánakciók és a folyamatos verseny miatt, hogy újabb legális összetevőket kutassanak ki, amik bódítanak. Az ország jelentős része pedig függő, szellemileg és fizikailag is leépülnek, össze-vissza dadognak, egy értelmes szót nem tudnak kinyögni, hirtelen hangulatváltozásoktól szenvednek, hullnak a fogaik és lassan egy Alzheimer-kóros szintjén állnak szellemileg. Sokan pedig úgy kerültek bele ebbe az ördögi körbe, hogy füvezni akartak, de vagy tudtukon kívül herbált adtak el nekik, vagy csak ehhez tudtak hozzájutni, így az alkohol hosszú távú mellékhatásainál is kevesebb következménnyel járó marihuána-fogyasztás helyett egy gyilkos és pusztító vegyszer rabjai lettek. Ebből is látszik, hogy a legalizáció mekkora mértékben segítené csökkenteni ezt a tendenciát, hiszen ha ez így megy tovább, lassan az ország fele alkalmatlan lesz mindenféle társadalmi cselekvésre, ráadásul úgy, hogy a másik fele kergette bele ebbe a helyzetbe azzal, hogy nem tettek ellene semmit, vagy pont az ellenkezőjét annak, mint ami segített volna.

166616_119389881463063_5661155_n

Ez a probléma nem csak hazánkat járja át, a világon mindenhol elterjedt, még ott is, ahol a legalizáció megtörtént, csak kisebb mértékben. Ezeken a helyeken az árverseny miatt használják még mindig többen, hiszen a bolti fű jóval drágább, mint a majdnem ingyen készülő herbál. Tehát ez sem jelent teljes körű megoldást, csak enyhítést a problémára. Új-Zélandon kezdtek bele egy eddig egyedülálló kísérletbe, itt a tiltólista helyett inkább belátták, hogy ez csak az amúgy is gyenge minőség romlásához vezet, ezért a legkevesebb kárt okozó dizájner termékeket legalizálták. Ott is hasonló volt a helyzet, mint nálunk, de ez az enyhített szigor egy ellenőrzött piacot eredményezett. Belátták, hogy ez a folyamat már megállíthatatlan, befolyásolni viszont még lehet. A kisebbik rosszat választották és megtűrnek több olyan szert is, aminek nincsenek súlyos mellékhatásai, annak érdekében, hogy ne romoljon tovább a minőség és az emberek egészsége az országban.

Tökéletes megoldással eddig egy ország sem tudott előállni, de a tiltás és üldözés egyértelműen rossz kiindulópont, hiszen a huszadik század mást sem bizonyított, csak ennek helytelenségét. A dizájner drogok helyett inkább az eredeti változataik dekriminalizációjával kéne foglalkozni, főként a marihuána legalizálásának egyre szélesebb körű sztenderdjével. Ami viszont mindennél fontosabb, hogy mindezt ne nemzeti kudarcként kezeljük, ne próbáljuk titkolni, vagy a legalitása miatt szemet hunyni felette. Erről beszélni kell, főleg a fiatalokkal, főleg a következményeiről és hatásairól és nem fenyegetőzni, hanem segíteni. A drogprevenció pedig ne elrettentésről szóljon, mert az mára nevetséges, hanem egyfajta kétirányú beszélgetésnek kell lennie, ahol mindenki számára kiderül, hogy mi az igazság a drogokkal kapcsolatban. Ha azonban nem teszünk semmit ez ellen, csak folytatjuk a megtorlás és büntetés középkori retorikáját, akkor azt vesszük majd észre, hogy az ország fele megbolondult, minden barátunk furcsán viselkedik, a börtönök tele vannak és minden második ember munkaképtelenné válik a függőségtől és a leépüléstől.

A megoldás azonban még várat magára, így a jelenlegi drogpolitika legfrissebb eredményeivel és a tűcsere program felszámolásával a cikksorozatunk következő részében foglalkozunk.