SzóSeLehetRóla rovat: Az én életem, az én drogom

SzóSeLehetRóla rovat: Az én életem, az én drogom

Mivel ez nem egy közéleti lap, ez a cikk sem lesz túl hosszú. Ám mivel ez a lap egy olyan közegnek is szól, amely közegben jelen van a kábítószer használat, muszáj a közélet egyes jeleneteire reagálni.

Egy pillanatig sem szeretnénk azonban a megmondók sorába állni, s a legkevésbé állást foglalni bármelyik oldal mellett. Pusztán adódott egy helyzet, ami teljes tévedés, totális zsákutca és potenciális veszélyforrás. Ez a helyzet pedig a Kocsis Máté által felvetett drogteszt ötlete.

Természetesen nem kívánunk a kábítószer-fogyasztás mellett kampányolni. ( Kapcsolódó cikkünket itt olvashatjátok.

). A legjobb valóban az, ha valaki nem él semmilyen drogokkal. Sem cigarettával, sem alkohollal, sem kávéval, sem csokoládéval, sem kedélyjavítókkal, sem marihuánával, sem stimulánsokkal, sem semmi ilyesmivel. Azonban az, hogy valaki él-e bármiféle droggal, a saját döntése. Saját döntést hoz mindenki, amikor betér egy szórakozóhelyre és megiszik egy üveg vodkát, és saját döntést hoz akkor is, amikor beveszi a nála lévő extasy-t. Saját döntést hoz a tinédzser is, amikor megissza élete első felesét egy házibuliban, és saját döntés hoz akkor is, amikor beleszív élete első spanglijába.

A drogok jelen vannak és jelen voltak mindig is. A kérdés csupán az, hogy az egyes drogokat ki és miért tartja veszélyesebbnek: erkölcsi és vallási meggyőződésből, tanulmányok és kutatási eredmények alapján, vagy épp elvi megközelítésből. Ezek alapján döntést hozni mindenki számára megengedett, és mindenkinek kötelessége elfogadni azt, ha valaki ezek alapján utasítja el például a kábítószereket. Ám azt semmi esetre sem lehet tolerálni, ha valaki a saját meggyőződését kívánja ráerőltetni valakire, pláne nem egy egész társadalomra.

image

Az ugyanis, hogy egy ember mit tesz a saját testével, szuverén joga. Ha úgy dönt, hogy ő rákos megbetegedéssel akarja leélni élete második felét, tegye. Ha valaki úgy gondolja, hogy számára elviselhetőbb az élet, ha minden nap csecsemőre szívja magát, hadd tegye. S ha valaki úgy gondolja, hogy neki minden nap takony részegre kell innia magát, hogy létezni tudjon, hadd tegye. A társadalom feladata ebből a szempontból az, hogy megértesse mindenkivel, hogy bár ezek a lehetőségek mindenki számára adottak, nem feltétlenül jelentenek megoldást, sőt, tovább generálhatják a problémákat. Ezt hívják prevenciónak. Az ugyanis, ha valaki esténként elszív egy spanglit, semmivel sem rosszabb, mint amikor valaki megiszik két pohár whiskyt. Ha azonban valaki minden nap megiszik egy üveg whiskyt, akkor neki egészségügyi problémái vannak, és kezelni kell. Ugyanígy: ha valaki napi egy gramm füvet elszív, azon segíteni kell.

Másfelől az is minimum visszás, amikor egy drogot tiltunk, amit egyébként tömegek használnak, egy másikat viszont legálisan fogyaszthatunk. Mindezt azon érv mentén, hogy csak. Mert az egyik drog, a másik nem az. Hogy mik az egyéb érvek, teljesen mindegy. Hogy a tiltás feloldásával esetleg mennyi adminisztrációs tehertől mentesülnének a hatóságok, teljesen mindegy. Hogy az állam mennyi adóbevételre tehetne szert e szűkös években, teljesen mindegy. Hogy a tiltás feloldásával éppen a drogmaffia alá lehetne pakolni, teljesen mindegy. Hogy ezzel távol lehet tartani a fogyasztókat a bűnöző dealerektől, teljesen mindegy. A fogyasztók ugyanis fogyasztani fognak, akármi történik. A fiatalok, ahogy az előző generációk a piát, ugyanúgy ki fogják próbálni a drogokat.  Ha viszont mindez tiltott, s a gyerekek félnek a következményektől, olyan szereket fognak keresni, ami olcsó, de legális, viszont fogalma nincs senkinek arról, hogy mi az.

A tiltás semmi egyéb, mint kontraproduktív megoldás. Vagy, ha tiltott, akkor legalább a prevenció működjön, ahogy a Scotland Yard is teszi saját drogadatbázisával, amivel figyelmeztetik a fogyasztókat, hogy ha már drogoznak, akkor ne egyenek meg olyasmit, ami méreg. Így pedig vissza lehet szorítani a designer drogokat, s nem kell a sürgősségi osztálynak azon totóznia, hogy vajon milyen drogtúladagolással állnak szemben. Mindez pedig súlyosan érinti az elektronikus zene, de általában a szórakoztatóipar közegét, hiszen szinte bizonyosan meg fognak szaporodni az ismeretlen eredetű drogok túladagolása, mivel senki nem tud róluk semmit. Sem hatásukról, sem a túladagolható mennyiségről, sem semmiről.

Az pedig, hogy valaki saját meggyőződéséből gondolja úgy, hogy formálni fogja a társadalmat, mert az ő erkölcsi és morális mércéje szerint helyes, nonszensz. Ezzel ugyanis semmi más nem fog történni, minthogy az emberek ismeretlen szarok után fognak nyúlni, csalni fognak, hazudni és ügyeskedni, hogy kikerüljék a retorziókat.

Lost Password

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.

Támogasd az elektronikus zenét!

Szeretnél velünk dolgozni? Írj nekünk: info@partynews.hu

Powered by WordPress Popup