A gitár történelme és technikai fejlődése

A gitár történelme és technikai fejlődése

Jelen cikksorozatunkban az elektronikus zenében előforduló hangszereket szeretnénk ismertetni a teljesség igénye nélkül.

A gitár történelmében járatos szakemberek szerint a 15. század előtt a gitár létezése nem bizonyítható, bár hasonló húros hangszerek előfordulhattak korábban is. A korai gitárokat négy, vagy öt páros húrral készítették, és ekkor még nem volt általánosan elfogadott szabály a húrok hangolására. A 16. század közepétől jelenik meg a hat különböző hangra (E, A, D, G, H) való hangolás, e század végén egyes hangszereken már hat szimpla húr halálható – mindez azonban csak a 18. század végére állandósul mind a hangszerkészítők, mind a hangszert használók körében.

Ebben az időben a gitárt szólódarabok tolmácsolására használták, mert kisebb hangereje miatt elveszett a nagyzenekari hangzásban, így elkerülhetetlenné vált a hangszer fejlesztése a nagyobb hatékonyság érdekében. A gitár első nagy megújítója, Antonio De Torres a 19. században a hangszert nagyobb testtel, ezáltal nagyobb hangerővel, mélyebb tónusokkal és teltebb hangzással ruházta fel. Ötletei és átalakításai olyan sikeresek és eredményesek voltak, hogy azóta a klasszikus és flamenco gitárok felépítése már nem változott jelentős mértékben.

FLAMENCO_1

A gitár második újjászületése Christian Frederick Martin nevéhez fűződik: 1833-ban megalapította a Martin gitárgyártó céget, amely egészen a mai napig a Martin család tulajdonában van. Az 1850-es években a cég fejlesztette ki az X-merevítést az akkor még nejlonhúros akusztikus gitárokon, ez az eljárás azóta is alaptechnológia az akusztikus gitárokat gyártó cégeknél. 1920 és 1930 között számos jelentős újítás fűződik Martin nevéhez: a hangszer acél húrokkal való felszerelése, a ma is ismert húrláb kialakítása, a nyak megerősítése, ill. a nyak és a test találkozása a 14. érintőnél. A Martin cég összes újítása szabványt teremtett a fémhúros akusztikus gitárok gyártásában, ezen gitárokat sík fedlapos gitároknak is nevezzük. Kialakításuk főleg a nagyobb hangerő elérésének igényével hozható párhuzamba, hiszen elődeivel ellentétben ezen hangszerek elegendő hangerővel rendelkeznek egy zenekarban történő érvényesülésben is.

Az elektromos gitárok feltalálása nem köthető egyetlen konkrét személyhez sem – zenészek, hangszerkészítők, mérnökök és tervezők sorozatos kísérletezésének eredményeképpen fejlődött ki az USA-ban a harmincas és negyvenes évek derekán. Megszületésének okai között találhatjuk a nagyobb hangerő utáni vágyakozást, új hangzások megteremtésének igényét és a zenekari játékban való még hatékonyabb részvételt. Számos próbálkozás után a tervezők előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a legegyszerűbb és legjobb megoldást a hang felvételére és erősítésére az elektromágneses hangszedő jelenti. Ezt az ötletet először Rickenbauer ültette át a gyakorlatba egy steel gitárra szerelt hangszedővel 1930-ban. Nem sokkal ezután, 1932-ben látott napvilágot a Gibson cég első elektro-akusztikus gitárja is.

sga2ebch1-w-glam

Ezen kezdeti hangszereknél azonban igen komoly problémákkal voltak kénytelenek farkasszemet nézni az őket használó zenészek, mint például a sípolás, a gerjedés és más egyéb, nem kifejezetten kívánt hangok megszólalása. Többen is rájöttek, hogy egyszerűbb lenne az elektromos gitár kezelése, ha a gitár teste tömör fából készülne. Ebben az esetben az üreges test nem kívánatos zajait eredményesebben lehet kiküszöbölni, emellett a fából készült test és a fémhúrok sajátos kombinációja is jobban érvényesül.

Les Paul, a zenész-feltaláló 1939-ben kezdett el dolgozni egy ilyen gitáron, aminek prototípusával 1941-ben el is készült. A modellt elvitte az akkor már igen jelentős hírnévnek örvendő Gibson céghez, Gibson azonban kinevette az elképzelést, a hangszer sorozatgyártása így napirendre sem került. Ebben az időben mások is foglalkoztak tömörtestű gitárok fejlesztésével, 1944-ben Merle Travis és Paul Bigsby elkészítette a Bigsby-Travis elektromos gitárt. Ezen a modellen kapott helyet elsőként a tremolórendszer is, mely segítségével a húrok feszességét és ezáltal a hangok magasságát lehet közvetlenül szabályozni. Az újítás fogalommá vált és a mai napig használatos a gitárosok körében.

P_BkRoySWING3-256b1db4e5f422ad4fc90760ef17571d

1954-ben a hangszerkészítő Leo Fender piacra dobta minden idők legsikeresebb tömör testű elektromos gitárját, a Fender Stratocastert. Gibson, aki korábban kinevette és teljes egészében elutasította a konstrukciót, azonnal felkereste Les Pault, hogy elkezdhessék a modell sorozatgyártását. 1952-ben meg is jelentek a piacon az első Gibson Les Paul elektromos gitárok, Les Paul eredeti tervének zsenialitását mutatja, hogy a mai napig ezek a legkeresettebb modellek.

Az 1950-től 1970-ig tartó időszakot nyugodtan nevezhetjük a gitárgyártás hőskorának, volt olyan év, amikor csak az USA-ban 4 millió gitárt adtak el. 1980-ban Grover Jackson cége piacra dobta az úgynevezett Superstrat elektromos gitárt, mely valójában a Fender Stratocaster formai és tartalmi továbbfejlesztése. A Stratocaster 21 vagy 22 érintőjével ellentétben 24-el rendelkezett, mélyítették a nyak bevágását, a hangszer formája így kecsesebbé, karcsúbbá és kissé modernebbé vált. Egy sokkal strapabíróbb tremolo-rendszer (az azóta már fogalommá vált Floyd Rose) és dupla humbucker hangszedő is helyet kapott az új hangszeren, amely így alkalmasabbá vált az új utakon járó és új hangzásokra törekvő gitárosok elképzeléseinek tolmácsolására is. Ettől a perctől kezdve a gitárgyártó cégek nagy része a Superstrat mintájú gitárokat részesítette előnyben, a mai napig legyártott elektromos gitárok csaknem fele ilyen és ehhez hasonló modell. A leginkább említésre méltó gyártók a teljesség igénye nélkül: Jackson, Ibanez, Epiphone, Aria Pro, Washburn, Charvel, ESP, Yamaha, Kramer és még sokan mások.

Washburn Acoustic Guitar Headstock Tuners Guitar Strings Fretboard HD Guitar Music Desktop Wallpaper 1600x1200 www.GreatGuitarSound.Blogspot.com

Az 1990-es évektől egyre gyakrabban jelentek meg olyan gyártók is, akik főként a hagyományokra támaszkodva kiemelkedő minőségű hangszereket gyártanak, általában nem tömeggyártási eljárásokkal. Ezen gyártók a kézi megmunkálást előtérbe helyezve precízen, finoman készített hangszereikkel komoly hírnévre és elismertségre tettek szert a szakmán belül. Csak a leghíresebbeket említve: Music Man, Paul Reed Smith, Godin, Vigier és nem utolsó sorban a magyar Fibenare.

Charles Tailor, egy akusztikával foglalkozó professzor mondta 1989-ben a következőket:

„Még mindig a húros hangszerek fejlesztésének kezdetén járunk. A tudomány csak most kezd igazán segítséget nyújtani a gyártóknak, hogy egyre tökéletesebb hangszereket gyárthassanak.”

– A tökéletes gitár megépítése tehát még várat magára.

Lost Password

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.

Legendary Moments pres. Darin Epsilon & Fernando Ferreyra