Fehér Címke: Claudio PRC & Ness: preciziós törődés

Fehér Címke: Claudio PRC & Ness: preciziós törődés

Claudio és Andrea közös munkássága eddig sem a törvényszerűen, klisék által formált zenék megírásáról szólt. Nem nehéz például visszaemlékezünk Claudio ’Inner State’ című albumára. Aki még nem fülelte végig, az most bepótolhatja. Ness esetében sem kell sokáig válogatnunk, mi Deepbass-el elkövetett remekeit ajánljuk első körben, és bár sziklaszilárd alibink van a tegnap estére, mégis, bevalljuk őszintén: vétkeztünk.

Claudio PRC és Ness ez idáig is gyönyörű (kinek mi a gyönyörű) dallamok sokaságát ötvözte elektronikus zenei art-á, és így nagyon nehéz részrehajlás nélküli kritikával előrukkolni. Most éppen az Outis Music jóvoltából hallgathattuk bele a muzsikába, amelyet az ’Icore’ néven anyakönyveztek, és két remixbe is belemártottuk füleinket, ami Dino Sabatini és Nuel keze munkáját dicséri. A viszonylagos monotonitás mellett ugyanis egy fenséges, magasztos, de az öröm minden giccsességét nélkülöző számba gyúrta egybe érzéseit. A munkalapon nyilvánvalóan nem 12 db loop egybehekkelése állt, a nóta minden másodpercén érződik a precíziós törődés. Hanyatt-homlok ugyan nem fogunk sikongatni örömünkben, ha meghalljuk a tánctéren, de aki ezt a fajta stílust is magáénak tekinti (mint pl. mi), az tökéletes zenei finomságot prezentálhat hallójáratainak.

Az első remix Manuel Fogliata, azaz Nuel stúdiójából került terítékre. Az első felvillanások az audiovizuális térben egy kellemesen-lazán induló tracket mertek feltételezni, de ez a 30. másodpercnél szerte is foszlott. Ott robban, és abban a pillanatban, amikor nem számítanál rá, és a korai erősebb kezdés ellenére sem laposodik el, vagy esik szét a zene. Perfetto!

250352_217102241652938_4240709_nDino Sabatini remixe maradt utoljára, amely semmiképpen sem utolsó sorban. Az elején le is lehet szögezni, hogy ezt a zenét nem fogjuk tudni skatulyákba rakni, felcímkézni, és az újrahasznosítás gyanúja is messze elkerüli Dino muzsikáját. Kellemes utazás végigfülelni mind a hat percet, és tényleg szuper érzés, miszerint a marketingstratégia- és gépezet itt nem próbálja görcsösen modernizálni és fogyaszthatóvá tenni a zenét. Dino Sabatini hangzásvilága ez, szinte bizonyos, hogy sokat fogunk még az olasz fiatalról beszélni.

Nem a mai populáris gyorsfogyasztásra szánták ezt a kiadványt a készítői, így odafigyelést és időt igényel az ilyen szintű művészet teljes befogadása és élvezete. Megéri azonban elmerülni a dalokban, hiszen a srácok különleges és igényes muzsikát prezentáltak.

10/7.5

Tracklist:

A1 / 1. Icore (Original Mix)
A2 / 2. Icore (Nuel Rmx)
B / 3. Icore (Dino Sabatini Rmx)

 Outis007-Artwork