Reboot Interjú

Reboot Interjú

Frank Heinrich, azaz Reboot a jelenkor egyik legfelkapottabb előadóművésze, Luciano Cadenza családjának brilliáns ékköve. Egy hektikus 2009-es évvel a háta mögött nyilatkozik múltjáról, jelenéről és jövőbeni terveiről debütáló budapesti fellépése előtt, mely május 15-én kerül megrendezésre az A38 hajón, a Hi!Fly és Lick The Click! csapatok prezentálásában.

Hihetetlenül mozgalmas volt a tavalyi éved. Hogy bírod ezt az őrült tempót?

Igen, kemény volt, de egyben sikeres és inspiráló is. Idén azonban egy kicsit változtatunk a dolgok menetén. Tavaly volt olyan hét ahol pár nap alatt körbe kellett utaznom az egész világot. Egyik nap még New York-ban léptem fel, onnan utaztam Európába, majd tovább Japánba. Augusztusban kb. 20 fellépésem volt. Soha, soha nem csinálok ilyet többet. Az idei szezonban kiválasztjuk azokat a helyszíneket, ahol igazán fel szeretnék lépni és ezek mellé pakoljuk az ibizai dátumokat, szép kényelmesen.

Mi a helyzet az aktuális megjelenésekkel?

A szerzői albumom hamarosan napvilágot lát a Cadenzánál, ez most a legfőbb projekt. Nem kapkodtam el a megalkotását, hiszen egy koncepciózus dolgot akartam létrehozni, nem egy össze-vissza egyveleget. Emellett új eszközöket is vettem a stúdióba és hihetetlenül beléjük szerettem, szóval egy kicsit emiatt is csúszott az anyag a tervezetthez képest.

Hogy érzed, fokozatosan lépdelsz a ranglétrán vagy kicsit gyorsabban a megszokottnál?

Kicsit mindkettő, hiszen a Reboot alterego megszületése előtt már jóideje a szcénában mozgolódtam. Így, érett fejjel könnyebb feldolgozni olyan dolgokat, mint például mikor Sven 2008-ban felhívott, hogy készítsek egy Cocoon mixlemezt. A hang a rádióból, amit éveken keresztül hallassz, egyszer csak ott beszél hozzád a vonal túlsó végén. Ha ez 22 éves koromban történik, biztos megőrülök.

1917835_119953478694_3813115_n

Hosszú ideig tartott amíg otthagytad a nappali állásod…

Bizony, egészen a tavaly év márciusáig dolgoztam. Sokat gondolkoztam, hogy feladjam-e a hóvégi fizetés biztonságát, és felvállaljam azt a terhet hogy sikeresnek kell lennem a zenélésben, hogy kifizethessem a számláim. Ez totálisan megöli a kreativitást. Megvártam azt a pontot, ahol kimondhattam: „OK, ez már abszolút nem veszélyes. Végre megvan az a mennyiségű bookingom az év hátralévő részére, hogy ne legyen semmilyen anyagi problémám.”

A saját produkcióid nagyon sokoldalúak, különösen az ütős hangszeres részek melyeket a tech house zenéidben használsz. Úgy tűnik a világ minden tájáról származik valamilyen inspirációd. Sok időt töltesz különböző hangzások kikísérletezésével?

Először is, köszönöm a kérdést! Pontosan ez az amit el szeretnék érni az alkotásaimmal: egy képet festeni, melyet különböző zenei hatások alapján hozok létre, és ezt sokszínűen bemutatni. Sok időt töltök kutatással és a saját hangzásomon való kísérletezéssel és fejlesztéssel. Otthon nagyon ritkán hallgatok tánczenét, inkább a jazz, a world music és klasszikus darabok adnak ihletet.

Lucianoval és néhány társatokkal megalapítottátok az Aether projektet, mellyel négy év után kezdtetek el turnézni tavaly. Jól értjük, hogy itt egy totálisan komplex audio-vizuális élményről van szó?

Pontosan, hangok, színek, fények segítségével hozunk létre egy új, eddig nem tapasztalt dolgot a nézők/hallgatók részére. A tavalyi év az első lépcső volt, idén úgy kell tovább haladnunk, hogy leszűrjük a konzekvenciákat az eddigi fellépésekből és azok figyelembevételével haladunk tovább. Nagyon időigényes és költséges összehozni egy műsort. Most először el kell végeznünk a házi feladatot, mielőtt újra a közönség elé lépünk. Nagyon boldog vagyok, hogy része lehetek ennek a csapatnak, keményen dolgozunk rajta, hogy új élményeket tudjunk adni a rajongóknak.

Végezetül van olyan elképesztő történeted a fellépéseidről amit szívesen elmesélnél nekünk?

Egyszer a Fabricban készültem a műsoromra, és a soundcheck alkalmával az egyik elosztó elromlott. Ahogy hozzáértem a felszerelésemhez, megrázott az áram. Szóltam a technikusnak, hogy gond van, ő pedig megpróbálta megoldani gyorsan. Közben mondtam neki, hogy egy UAD kártya van a gépemben és ha lekapcsolja az áramot, az Ableton project amivel dolgozom elszáll és nem fogom tudni újra megnyitni, szóval hagyja hogy előbb lekapcsoljam a notebookot. A következő másodpercben egy nagy robbanást lehetett hallani, és már csak a totál kék monitort láttam. Visszakapcsoltam a gépet, mire ezt írta ki: „Kérem gépelje be az Ableton gyári számát”, amit természetesen nem hordok magamnál.  Visszamentem a hotelbe, egy barátom feltöltött nekem egy Abletont és megszerezte a kódom, így újra tudtam használni. Viszont, egy teljesen új műsort kellett összeraknom három óra alatt. Szinte az egész fellépés alatt improvizáltam, de azt hiszem senki nem jött rá. Ez volt életem egyik legjobb fellépése, egészen hihetetlen élmény.