Naga Interjú

Naga Interjú

„Olyan ez, mint a tantrikus szex”
Naga, maga

208222_124258117650856_267810_n

DJ Naga, azaz Fejér Balázs már az emlékezetes nyolcvanas években is zenélt, s az elsők között volt Magyarországon, akik felfedezték és kipróbálták az elektronikus zenét, „aztán jól rajta is maradtak”. Ott volt a Tilos bölcsőjénél, alapított együttest, szerkesztett magazint, újabban a Hairy szervezőcsapatában is viszontláthatjuk. A Wanted magazin 2000-ben a legjobb magyar DJ-k közé választotta. Olyan nevekkel lépett fel, mint Adam Freeland, Aquasky, Meat Katie vagy az Ez Rollers. Az egész egy szakdolgozattal kezdődött…

Emmanuel Top in Budapest (Extended Set)

Igaz, hogy az acid jelenséget elemző dolgozatd indított el „a lejtőn’? Körül lehet ezt úgy írni, hogy az „betalájon’ a fejekbe?

 Ez az kultúrantropológiai diplomamunkám volt. Akkor már évek óta töltődött a fejem ezzel a sajátos nézőponttal, az antropológiával, hogy mit és hogyan lehet mesélni a kultúráról egyfajta mentális madártávlatból, és izgalmasnak tűnt belemenni egy amúgy körülöttem zajló jelenségbe, amiről akkoriban még alig lehetett valamit tudni. Akkoriban nagyon benne volt a levegőben a változás, hiszen a rendszerváltáskor kezdtem egyetemre járni, a generációm alapélménye volt, hogy valami nagyon más világ közeledik. Az ‘acidparty’ is egy ilyen megfoghatatlan, de nagyon új és izgalmas jelenség volt. Később aztán világossá vált, hogy engem leginkább a zenének ez az új logikája izgat, s hogy ez mit művel az emberekkel.

 Olvastam, hogy a nevedet egy hinduista szerzetesrendről vetted. Hiszel benne, hogy a zene lélekállapot, egyfajta meditáció?

 Ez nem is annyira hit, inkább tény. A világban létezés sokkal több szerintem, sokkal bonyolultabb vagy finomabb, mint amire a reflexív tudatunk, gondolataink, nyelvünk reagálni tud. Akkora nagy a ‘sávszélessége’, hogy a tudatos processing lefagy tőle, emiatt olyan dolgok, mint a zene, vagy a meditáció sokkal többet mond a létezésről, mint a félelmekkel, vágyakkal, szorongással, birtoklással kirakott hétköznapi, reflexív tudatunk. Másképp mondva egónk. A zene is, és a meditáció is valami ezen túli létet sejtet meg. A zene mindenkit megérint, mindenkivel ‘megtörténik’, ezért rajongok érte, a meditáció sajnos még ennél is finomabb dolog, s emiatt csak kevesek jutnak hozzá. De itt egy hit: egészen más világban élnénk, ha a meditáció által felkínált színtiszta éber jelenlétet nagy tömegben átélhetnék a „humanoidok” Az első lépés lehet akár a zene, a tánc.

Techno, dub, breakbeat, tribal, progresszív house… Sok stílust kipróbáltál. Melyik áll a legközelebb hozzád? Egyáltalán el kell ezeket választani?

Önmagában stílusok nem annyira érdekelnek. A stílusok a zenegyártás ipari arca miatt kellenek, de hál’istennek mindig változnak. Én inkább úgy látom, hogy van valami zeneileg kifejeződő lélekállapot, vagy ‘üzenet’, amit inkább ebbe vagy abba a zenei konvencióba, vagy ‘stílusba’ bújtatunk, mert az agyunk is szereti a kialakult sémákat. Azt hiszem ugyanakkor, hogy ami megfog egy zenében, az inkább az, aminek indult, vagy ami mögötte van. De azért világos, hogy amit mostanában játszom azt leginkább úgy lehet leírni, hogy digitális house zene. Sok szituáció van, mást kér egy zsúfolt vidéki vigasság, és mást mondjuk egy kis Lidokain Klub. A legtöbb helyzetben azért találkozik velem a közönség mert táncolni szeretne, úgyhogy saját repertoáromon belül igyekszem kedvére tenni. Személy szerint a lüktető, hipnotikus zenét és a hosszú folyamatokat szeretem mostanában, de erre sokszor nincs elég türelem meg hangrendszer.

Tevékenyen részt vettél a hazai elektronikus szcéna létrehozásában. Milyen nehézségekkel küzdöttetek akkor, s milyen új problémák vetődtek fel azóta?

Én leginkább nem a ‘diszkó’ felől érkező részében voltam jelen. Akkoriban nem volt kialakult, intézményszerű kerete a dolognak, s aki jött, tudta mit keres. Mára az egész betagozódott a városi szórakoztatóiparba. Hogy egy városban milyen klubok vannak, azok mögött milyen ötlet, szeretet, igényesség sokatmondó, akár az éttermek, színházak, sat, sat… Kiderül milyen emberek élnek ott, miféle igényekkel. A jelenlegi helyzet ebből a szempontból sokkal ócskább, mint volt, mondjuk 10 éve, amikor szintén nem voltunk elégedettek, de reménykedtünk, h majdcsak kialakul. Ma már Bukarest is egyértelműen izgalmasabb hely nálunk, de ez egy elég hosszú történet..

 A Napnap fesztiválon még saját zenekaroddal, az Iván Lendüllel léptél fel, de dolgoztál Szemző Tiborral és Temesvári Balázzsal is. Gondolkozol még hangszeres fúziókon?

 Nem találom ezt a ‘hangszerkérdést’ annyira lényeginek. A dal típusú zene és a techno között nem ez az akusztikus vs. digitális a lényegi különbség, hanem, hogy az egyik egy egység, a másik pedig egy folyamat, az egyikben a dallam és szöveg adja a vitamint, a másik az ismétlődés és a pici változások világa. Magyarán nem meglepő, ha egy dj és egy zenész együtt tudnak dolgozni, ha valahogy közösen ráéreznek az adott forma fő szervező erejére. Az olyasfajta zenében, amihez én értek nem nagyon vannak szólók, pont az ellentéte annak, ahogy mondjuk Lajkó Félix muzsikál, vagy mondjuk a szkreccs technika. Az általad említett kollégákkal nagy öröm volt zenélni, mert értették ezt, s amikor én alkalmazkodtam az ő elképzeléseikhez, akkor is csak folyamatokat kellett produkálnom. Amúgy persze minden fúzió érdekel, aminek valahogy zenei értelme van, azt viszont nem találom annyira érdekesnek, amikor pusztán csak azért ragasztunk össze eltérő zenei világokat, hogy milyen érdekes. Vagy hogy akkor ide én most kicsit belekongázok (ennek mindig az szokott például a vége lenni, hogy 10 perc múltán már minden 32ed ütemen van egy kongaütés, magyarán az illető ‘szólózik’).

 Énekeltél, gitároztál, szerkesztettél irodalmi-kulturális magazint, bábáskodtál a Tilos bölcsőjénél, szervezel, lemezlovászkodsz. Hogy tudod összeegyeztetni mindezt? Nehézséget okoz szervezni, idegeskedni és közben valami újat alkotni egyszerre?

 Igen. Sajna az a típusú ember vagyok, aki szeret elmerülni egy dologban, nem nagyon tudom megosztani a figyelmem. Az életem viszont erre kér folyamatosan, ami örökös lelkiismeretfurdalásban és gyomorfekélyben végződik. Nem tudom a receptet, hogy kell jól csinálni. Amit megtehetek saját hatáskörben, hogy igyekszem nem annyira komolyan venni magamat, nem görcsösen ragaszkodni a dolgok beteljesüléséhez. Ez egy jó nagy világ, jó benne ittlenni, és minél kisebb vagy annál tágasabb az élet.

 Fontos, hogy alkotóműhelyek jöjjenek létre, hogy fogjátok az új tehetségek kezét?

 Igen, mindig meglepődök, mennyit tud jelenteni egy kis bíztatás annak, aki kételkedik. S mivel mindannyian kételkedünk, elkel a jó szó. Mindig is kis együttműködésekben éreztem jól magam zenekarban, szerkesztőségben, zeneműhelyben. Számomra az élet, az alkotás csodája mindig valahogy szimbiotikus dolog. Legtöbbször a magányos nagyművész mögött is ott van láthatatlanul legalább egy asszony, aki kibírja vele. Szóval szerintem az a legritkább, hogy valaki, egy hiperméretű Én, zseniálisat hoz létre a ködből. Az embernek az játszotta a kezére ezt a bolygót, hogy képes az együttműködésre. Különösen a mi hazánkban érdemes ennek a formáin kinek-kinek töprengeni, kísérletezni. A Hairy, a legújabb összekapaszkodás az életemben, szintén ugyanerről szól.

Merre halad ma az elektronikus zene? Egy interjúban minimalizálódást említettél…

Legalábbis abban a részében, amit én követni tudok (mivel jószerivel csak vinyl lemezeket hallgatok) mindenképp lezajlott ez a minimál-forradalom, de ez nem azonos számomra a konkrét minimál stílussal. Inkább csak arra gondolok, hogy visszafogottabban és fegyelmezettebben használják a hangokat manapság, amihez hozzátesz a stúdiótechnika fejlődése, magyarán hogy egy-egy hang design-ja, vagy pl. egy tér effekt, ma már tényleg hallható zenei esemény lehet. Amit mostanában érzek, hogy a régi house világ és Detroit jön vissza megint ilyen nagyon digitális, nagyon technikai alapon. Jellemző az idővel, a kivárással való hedonisztikus játék. Az éheztetés és az ízek, az evés örömének ez együttes alkalmazása, amikor az ‘esemény’, egy pergő vagy lábdob be vagy kiszállása, visszatérése hatalmas táncörömöt tud adni, és visszamenőlegesen értelmezi a hosszas várakozást. Mindenképp türelmes szerintem az a zene, ami most új, miközben gonosz módon, ellenállhatatlanul erotikus és kicsit talán lassabb is, mint pár éve. Biztos vagyok benne, hogy elsőre nehezen adja magát. Olyan mint a tantrikus szex, hogy annak, aki elmélyül benne, egyre több örömet ad, egyre kevesebb egyre hosszabban.

A hazai közönség el tudja úgy engedni magát, nyitott annyira mint a külföldi rajongók?

Változó ez. Vannak ritka, áldott alkalmak. De úgy istenigazából csak itthon éreztem nagyon jól magam eddig. Itthon amikor jó, és önfeledséget látok, akkor mivel itt élek én is, tudom hogy ez mihez képest van, hogy egy ennyire neurotikus társadalomban ez mekkora dolog.. de épp emiatt, amikor létrejön, és létrejön újra és újra, akkor nagy az öröm. Ugyanakkor elborzasztó üresség, és megváltatlanság is tud lenni. Az alfahimek és mellplasztikák dantei pokla, amihez foghatót viszont ugyanúgy nem látsz mondjuk egy Berlinben, ahogy örömoldalról sem.

Az ‘Utazás a koponyám körül’ egészen különleges kísérlet volt? Számíthatunk még valami hasonlóra? Mi mindent tervezel jövőre?

Nem nagyon tervezek a jövőre. Remélek dolgokat, és újra és újra visszatérek rájuk gondolatban. A konkrét tervezhetőség a csapatban a programszervező kollégák dolga, mondjuk, hogy jövő nyáron milyen bulit szervezünk. Szeretném ha az évek alatt megismert tehetségek megjelenéseihez hozzá tudnék járulni, meg saját zenéimmel is töltök időt. Az sem volna rossz, ha végre szeretett városomban lenne egy olyan tér, klub, bármi pici bár akár, aminek az atmoszférájába beletehetném magam. A hangok otthona lenne, a nyilvános és az intim valami spéci keveréke, melyet szintén csak messzi városokban lát az ember. És igen, amit kérdezel, ilyen kreativ ötletem is van, a gondolat, a nyelv és a zene ötvözésére egyfajta elalvás előtti felnőtt estimese, hangjaték, mint a ‘koponya’ volt. Majd csinálom. Kösz a beszélgetést.

Lost Password

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.

Emmanuel Top in Budapest (Extended Set)

pop-up