Legendás Pillanatok – Sterbinszky Interjú

Legendás Pillanatok – Sterbinszky Interjú

Top DJ-nek számító mozgatórugója a hazai szcénának. Nemrég az egyik régi ismerősével beszélgettem, és elképedve mesélte, hogy ő nem tudja, hogy csinálja „karesz”, de a legramatyabb vidéki buliból is képes őrült bulihangulatot varázsolni. Beáll a pultba, és megcsinálja a bulit. Valószínűleg ezért szerették őt régen is, és ezért örülnek neki most is. A hétvégi Legendary Moments Vol. 1 partin való szereplése tehát nem is volt kérdéses, hiszen ő maga is egy élő legenda, akárcsak azok a mix CD-k, amiket anno készített… Egy lendületes nosztalgiázás előtt egy halom emléket zúdít most Sterbinszky a nyakunkba, hogy bemelegítésként lubickolhassunk kicsit a legendás pillanatok szavakba öntött változatában!

Az Egy nyár a Flörtben című két CD-n egy egész generáció nőtt fel… Milyen volt egy nyár a Flörtben ezeknek a mixeknek a készítése idején?

Vidám, előremutató, a tízes skálán erős tizenegyes bulik voltak. A vendégek, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a törzsközönség – mert rendszeresen visszajáró vendégseregről beszélhetünk – mindig óriásit mulatott. Legendás, koncerthangulatú éjszakák voltak ezek. Hétről-hétre már este tízkor lázas sorok kanyarogtak a siófoki szuperklub előtt. Felemelő érzés volt minden alkalom. Szerettük ezeket a bulikat. Zeneileg csak egy koncepció volt. Olyan elektronikus tánczenét húzni, ami nekem tetszett, amiben nem ismertem megalkuvást. A közönség, a Flörtös arcok olyan fogékonyak voltak ezekre a művekre, hogy nem volt kérdéses a „Megint egy nyár a Flörtben…” Kettő hivatalosan is, egy pedig az összeladást tekintetében lett aranylemez. Sajnos, az egyik válogatásról le kellett vennünk egy dalt, amiből aztán később per is lett. Az új változat viszont lenullázott számlálóval indult útjának, de ha a két, egy dalban különböző 80 perces zenei anyag eladási darabszámait összeadjuk, akkor azok is átlépték a bűvös aranylemez határt. Az a legszebb az egészben, hogy ezek a felvételek és a Flörtös fellépéseim gerincét adó zenék nem voltak agyonjátszott rádiós slágerek. A klubba sereglő partizni, táncolni vágyók pont azért jártak oda, és egyébként is még sok másik rendezvényre, mert a zenei világ, vagy éppen az általam preferált vonal megragadta őket. És hogy ez mennyire így volt, ezt támasztja alá az „Egy nyár a Flörtben” eladási adata, ami 32.500 hanghordozó volt úgy, hogy akkoriban számtalan hamisítvánnyal és másolattal találkoztam. Kvázi: szép számmal hallgatták ezt az albumot is. Summa-summárum, felejthetetlen, mára legendává vált események voltak ezek, amelyeknek a Flört maximális háttérrel, kellő technológiával és megfelelő tapasztalattal támasztotta alá, és ezzel vitte sikerre az ország egyik legnagyobb színvonalú szórakozására emelve azokat a nyári, Flörtös éjszakákat.

Sterbinszky_2013_by_Bencze_Zoltan_MG_4086

Get Frisky / Cinema Hall Season Closing

Hogyhogy nem készült több rész?

Erre már nem emlékszem, de a mostani fejemmel azt gondolom, nagy kár, hogy nem vittük tovább a sorozatot.

Neked személy szerint volt kedvenc zenéd az első ill. a második Cd-ről? Ha igen, melyik és miért?

Természetesen. Mindegyik az volt! (széles mosoly) Azokon a mixeken mindegyik zeneszám mestermunka. A mai napig számtalan darabot újra és újra remixelnek, azaz az átírt változata befutott sláger, vagy az ott felsorakozott felvételek producere, írója lett azóta világsztár. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az első számú DJ-i és producereivé válnak ennek a kultúrának, azt meg végképp nem, hogy sok-sok évvel később együtt fogok játszani velük, akár még külföldön is.

A kilencvenes évek második fele sokak szerint a hazai partiélet fénykora s egyben hőskora volt. Te hogy látod? Hogyan emlékszel vissza?

Stabil bulik voltak akkoriban. Pazar és választékos partiéletünk volt. Szinte minden DJ-nek volt zenei egyénisége, stílusa, aminek hála, két lemezlovas között mininális zenei repertoárbeli hasonlóság volt, vagy egyáltalán nem is létezett. Már ez a jelenség felér egy  kitüntetéssel. Főleg, ha csak a mai magyar klubélet zenei kínálatára gondolok. Sajnos ez félúton elvérzett valahol. Abban az időszakban úgy működött minden, ahogy az ennek a szubkultúrának a nagykönyvében meg van írva. Akkor nemcsak hirdetve volt a zenei változatosság, hanem úgy is gondolta mindenki, és így is volt. Virágzott a partiélet, és a bulik fénykora volt ez jó pár év. De valószínű, hogy az akkori élménydús szórakozás, és az egésznek a pozitív lecsengése miatt tartunk ma ott, hogy egy a STUDIO-ban megrendezett „classic” estén 6000 vendég teszi tiszteletét, hogy újra és újra átélje a múlt pillanatait. Ha figyelemmel kíséred egy-egy, az említett nosztalgia bulival kapcsolatos kiírásaimra vagy megosztásaimra érkező kommenteket a Facebookon, akkor tapasztalni fogod, hogy az embereknek, az akkoriban bulizóknak és a rajongóknak mit is jelent az a korszak, hogy mit is jelent manapság egy „classic party”, hogy milyen érzéseket és élményeket szabadítanak fel bennük ezek a pillanatok.

A legtöbb DJ szereti és  örömmel vállalja a régi zenékről szóló bulikat. Mit gondolsz, miért van ez így? Te hogy vagy ezzel?

SUPER LIKE! (mosolyog) Öröm örömet szerezni. Ráadásul olyan művekkel, melyek időközben himnuszokká lettek. Bármenyire is, de ez egy új színfolt. És nem is rossz, sőt! Szívesen játszom classic szettet, de csak az erre alkalmas klubbokban és megfelelő technikával. Én úgy gondolom, hogy a kollégáim is azért kedvelik ezeket a bulikat, mert olyan érzések és élmények szabadulnak fel, amelyek nem mindennaposak. Szökik az adrenalin, és egyik pillanatról a másikra koncertté válik a buli. Arról nem is beszélve, hogy minden lemezlovas álma, hogy minőségi zenéket pörgessen, na, hát ezek azok. Szinte egytől egyig. Nem kis pályás profi munkák. És valljuk be, ezek a rendezvények tömegeket vonzanak. Sok esetben sokkal nagyobb létszámmal mennek, mint egy külföldi top DJ-vel fémjelzett rendezvény. Szóval nem nagyon hinném, hogy létezne lemezlovas, aki ne játszana szívesen óriási, ismétlem: óriási tömeg előtt, mely egy ilyen klasszikus szett alatt másodpercenként válik egy emberré.

Érdekes módon valóban megunhatatlanok az akkori zenék. Még a fiatalabbak közül is sokan imádják a kilencvenes évek klubhimnuszait. Hogy lehetséges ez szerinted?

Ezt nevezik mestermunkának! (megint egy nagy mosoly) Akkoriban valamiért sokkal több időtálló zeneszám született. Arról nem is beszélve, hogy az akkori közönség mára nem nagyon szórakozik. De mit ad Isten, ugyanazzal a partikultúrával és bulizási mentalitással előkerültek, és hirtelen a sok unalmas buli mellé előkerült egy igazi, sok-sok régi dallal, de mégis újszerű, dinamikus, élvezetes, bombasztikus, eufórikus, páratlan és feszesen intenzív zenei élmény, egy új irány, ami jó pár évig feledésbe merült, mert jöttek a mára sok  – de nem minden – esetben unalmas vonalak. Ezeken a bulikon szemmel láthatóan megugrott a nézőszám, és felcseperedett az átlagéletkor. Az erős huszonévesek és harmincasok mellé első alkalmakkor csak pár fiatalabb csapódott. Mostanra viszont így, hogy megízlelték, megszokták és megkedvelték ezt a hangulatot és érzést, már rendszeres látogatói ők is a „classic” buliknak. Persze, rövid idő alatt elkezdődött a nagy himnuszok felkutatása, és mára napi szinten érkezik hozzám is a kérdés: „ Mi ennek a számnak a címe?”, és csatolva egy részlet. Vagy érkezik a www.facebook.com/sterbinszky -re egy megosztott videó, amiből kérdezik, hogy X perctől mi szól? Melyik az a dal?

Mit gondolsz a Legendary Moments partisorozatról, hiszen itt kicsit más oldalról közelítik meg a régi idők kedvenceit?

Mivel ez az első, nagyon tapasztalatom még nincs. Viszont egy valami biztos. Óriási az érdeklődés a február 19-ei, első buli iránt. Jó döntés volt, hogy hat lemezlovast is felkértek, mert így sokkal nagyobb lehet az érdeklődés, sokkal nagyobb a „kedvencek” repertoárja, úgy DJ-kben, mint zenékben is. Érdekességként mondom el, hogy jelen lesz olyan kollégám is, akivel már évek óta nem találkoztam! És, hogy ha én így vagyok vele, akkor gondolom, hogy ez a közönség számára is tartogat örömet és meglepetést. Talán, ami az egésszel kapcsolatosan a legszembeötlőbb, hogy albumokra vagyunk „korlátozva”, azaz programozva, ami picit számíthatóvá, azaz kerekebbé tudja varázsolni a történetet. Ami engem illet, simán és örömmel fogom tartani ezt. A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, mert nem beszélgettem erről velük. Bár, hogy őszinte legyek, nagy hezitálásban vagyok, mert azért akkor még nem volt saját produkcióm, én viszont nagyon szeretnék akár egy Discography II-öt, vagy egy Gates Of Mindot felrakni. Aztán nem elfelejtendő, hogy ez a PartyNews szülinapi partija is. Ami azért sok PartyNews fant és tagot fog megmozgatni. Az meg már eper a habos tortán, hogy a Fame Promotionnel karöltve szervezik és mutatják be a budapesti éjszakában, a város egyik legnívósabb szórakozóhelyén, a Prestige The Clubban.

Mi győzött meg téged arról, hogy érdemes lesz igent mondani a szervezők felkérésére?

Egyértelműen az, hogy ha kimaradok, akkor lemaradok az év egyik legklasszabb bulijának ígérkező eseményéről.

Get Frisky / Cinema Hall Season Closing