Jay Lumen: “Kultúrát kell teremtenünk és alternatívát mutatnunk”

Jay Lumen: “Kultúrát kell teremtenünk és alternatívát mutatnunk”

A mindig izgalmas beszélgetések kategóriájának megtestesítője számunkra mindenképpen Jay Lumen. Őszinte szavak, USA-beli turné, vagy miért éppen Ő Mr.Tech-house? Interjú következik.

Kikerülhetetlen kérdés, hogy szerinted mikor történt meg esetedben az-az igazi átütő siker, vagy mozzanat, amire a mai napig minden lemezlovas ácsingózik?

Én ezt mindig is inkább egy folyamatnak éreztem. Persze mondható, hogy voltak mérföldkövek a karrieremben és persze ez így is van, de ezek ellenére mégiscsak valahogy lépésről lépésre éreztem az előrehaladást. Talán igazán 2008-ban indult meg a dolog. Ebben az évben volt az első brazil turném, mely 2 hetes volt és ettől az évtől tulajdonképpen nem igazán volt szabad hétvégém. Ugyanakkor a folyamathoz hozzájárult sok minden. Például, hogy időközben lehetőséget kaptam Adam Beyer legendás Drumcode kiadójánál egy kislemezre, amit végül Gary Beck-kel közösen követtünk el, vagy hogy megírtam egy ’Get Ready’-t, ami akkor formabontó és stílusindító dalnak számított, hiszen ezzel indult el a bass és a nu-garage, ahogy ezt egy brit magazin állította (ami nagyon megtisztelő). Persze az is lökést adott, hogy a dalaim a toplistákon is rendszeresen a Top10-ben végeztek és mondhatjuk, hogy végeznek, ami még számomra is egy hihetetlen élmény, és ezúton is köszönöm mindenkinek.

Ugyanakkor mindez semmit sem ért volna, ha nem talál a közönség valami újat és érdekeset a DJ szettjeimben. Én talán leginkább ezt érzem a kulcsnak, legalábbis én leggyakrabban ezt hallom vissza.

Helsinki

Nem is olyan rég ért véget az Amsterdam Dance Event (angol általános beszámolónkat ITT olvashatjátok). Óriási élmény, és a zenei pulzálása valóban elképesztő. Van ennél nagyobb zenei élmény a világon?

Az Amsterdam Dance Event mindenki számára egy különleges élmény, amit legalább egyszer át kell élni. Én évről évre visszajárok, és azt kell, hogy mondjam, a remek bulik mellett leginkább a felszabadult kajálások és szakmai beszélgetések azok, melyek a színét adják.

Itt, az amúgy a világ minden táján utazgató DJ-k tudnak találkozni, tapasztalatokat cserélni vagy egyszerűen csak eltölthetnek együtt egy kis időt napközben, megpihenve az egész éves lótás-futásból. Nem annyira szakmai ez számunkra, mint amennyire esetleg a közönség számára lehet, akik számtalan bemutatón, technológiai ismertetőn lehetnek ott, aztán este pedig irány a buli.

Úton-útfélen találkozhatunk a neveddel, sok helyen egyszerűen Mr. Tech-House-nak becéznek, de mégis úgy érezzük, sokkal többről van itt szó!

Tény és való, hogy Angliában például (ami számomra is furcsa) rám aggatták ezt a jelzőt. Ez különösen azért meglepő, mert a szettjeimben legalább annyi techno dal szólal meg, mind tech-house, sőt, ha lehet mondani, akkor több. Én igazából nem gondolkodom túl a dolgot. Egyszerűen azt játszom, amit érzek, és ami előjön az adott klub vagy rendezvény atmoszférája által belőlem. Talán ez a fajta zenei őszinteség jön át a közönségnek és azoknak, akik hallgatnak, szeretnék és ennek én igazán örülök. 🙂

Jay_2014

Nagyon büszkék lehetünk arra, hogy egy e-zenei márka ilyen messzire repíti a magyar hangokat.

Köszönöm szépen, igyekszem. 🙂 Nyilván ebből a régióból nem könnyű – csúnya szóval élve – kitörni. Nekem sem voltak illúzióim az elején, de bíztam benne, hogy a zene megtalálja a maga útját és közönségét, hiszen ez az igazi világnyelv. Mindenki megérti, akárhonnan is jött.

Formabontó bulik sokaságát élhetted már át, mégis szerinted melyik az az ország, ahol a Te szakmai kvalitásodnak a legmegfelelőbbek a körülmények?

Nekem szerencsém van, hiszen mára már válogathatok a fellépések között, így mindenhol profi körülményekkel találkozom. Természetesen a fesztiválok a legfelkészültebbek, ha egy vendégművész igényeinek kielégítéséről beszélünk. Nagyon sok kedvencet tudnék sorolni, és szerencsére mindenhol szeretettel és – ahogy Te mondtad – a “kvalitásomnak megfelelően” fogadnak. Ezúton is köszönet érte mindenkinek!

Mindenki végigjárja azt a bizonyos ranglétrát. Jöhetnének most a Beatport Top-ok sokasága, de Mi úgy gondoljuk, ez már egészen másról szól. Egyre nagyobb a felelősség, egyre nagyobb az elvárás, és egyre több az irigység. Mindent tökéletesen tudsz kezelni, vagy azért vannak néha neccesebb perceid?

Szerencsére leginkább szeretettel és tisztelettel találkozom, és ez újra és újra feltölt. Nyilván az idő előrehaladtával, ahogy említed, az elvárások is folyamatosan nőnek. Ezekhez fel kell nőni rosszabb esetben, jobb esetben pedig – ahogyan én is teszem – magadnak kell meghatároznod az újabb és újabb célokat, szinteket. Így nem pihensz bele az eredményekbe és folyamatosan motivált vagy. Engem eleve annyira mozgat a zene, hogy mindig jár az agyam valamin, tehát nálam az ellustulás veszélye nem fenyeget, így tőlem mindig lehet számítani valami zenei meglepetésre, újdonságra. 🙂

Jay_Dubfire

Persze valamit nagyon rosszul csinálnék, ha nem lennének irigyeim és nyilván vannak is. Ez természetes dolog, ahogy mindenkinél, de én ezeket örömmel fogadom. El is mondom, hogy miért. Három verziója van a negatív impulzusoknak.

1. Irigység: Erre a legendás Bruce Lee csak ennyit mondott “Ha bírálnak téged, akkor valamit jól csinálsz. Hiszen csak azt támadják, akinél a labda van.” Ez mindig eszembe jut, amikor irigységgel találkozom, és még inkább úgy érzem, hogy a helyes irányba haladok.

2. Visszarántó emberek: Azok a típusú emberek, akik azzal próbálnak lehúzni, hogy ezt vagy azt úgy sem lehet megcsinálni, mert még senki sem tudta eddig. Ilyenkor megint örülök, mert ez azt jelenti, hogy én leszek abban a dologban az első, aki megcsinálja. 🙂 Mondtak már ilyet nekem számtalan dologra. Ilyen volt például a Drumcode kislemez első magyarként, vagy amikor elsőként játszottam a berlini Tresor-ban, vagy amikor headliner voltam az ibizai Space-ben és a Privilege-ben, vagy Miamiban a Space-ben, és sorolhatnám. Jó dolog megtörni a jeget és új ajtókat kinyitni, mert ez másoknak is segít elhinni, hogy igen, ezek elérhető dolgok. Itt üzenem mindenkinek, hogy az ilyen embereknek nem szabad hinni. Mindenkinek a saját útját kell járnia.

Jay_NYC

3. Az építő jellegű kritika: ami nem is igazán negatív. Ezeket mindig átértékelem, és ha valóban helytállónak találom, akkor tanulok belőle, és ez is hozzátesz ahhoz, hogy az ember fejlődjön, új dolgokat tanuljon. Az egész élet és így a zene is egy folyamatos tanulás. Sokan kérdezik például, hogy van-e mit tanulnom, és persze, hogy igen a válasz. Naponta megteszem.

Mivel mindennek a pozitív oldalát nézem, szerencsére nem igazán vannak úgymond “neccesebb” percek, maximum szó szerint percekig. Mint mindenkit, engem is tudnak negatívan érinteni dolgok, de a fenti gondolatmenetet alkalmazva hamar túllépek ezeken. Úgy meg végképp könnyű, hogy az ilyenek száma elenyésző a rengetek pozitív inger és visszajelzés mellett. 🙂

Mivel lehet igazán felcukkolni? A hülye kérdéseken felül persze. 🙂

Az emberi butaság, konokság és demagógia az, amit nem igazán tolerálok.

Mekkora társadalmi szerepvállalásra van szüksége egy zenei művésznek szerinted? Úgy gondoljuk, a felelősség igenis nagy, hiszen formáljuk a kultúrát, megérintjük az embereket, örömöt vagy más érzést keltünk bennük.

Természetesen egy zenei művész – legyen ő énekes, DJ, zongorista vagy bármi más – igen fontos társadalmi minta. Ahogy tulajdonképpen mindenki, aki színpadra vagy kamera elé áll. Gondoljunk csak bele, hogy egy magánember is hatással van a környezetére, elég, ha csak egy emberrel beszélget, máris közvetíti a gondolatait, és azok elindítanak egy jó vagy éppen rossz folyamatot. Egy reflektorfényben élő művésznél ez halmozottan érvényes.

A magam részéről én fontosnak tartottam mindig is, hogy véletlenül se legyek negatív példa. Nem szeretem azokat a DJ-ket, akiket “úgy kell összekaparni” az adott fellépésre, mert a világáról sem tud. Nyilván ez is lehet egy imázs, de számomra ez nem elfogadott, arról nem is beszélve, hogy ez nemcsak rossz példa, de az adott lemezlovas karrierjét is hamar megpecsételi. Ami az életvitelt illeti, én inkább az éjszakai élet pozitív ellenpontja igyekszem lenni és remélem, hogy ez így is van. 🙂

Mindemellett fontos kultúrteremtő szerepünk is van. Nagyon nem mindegy, hogy képesek vagyunk-e a nyitottságra, inspirálni a közönséget és rámutatni a zenénken keresztül arra, hogy igenis be lehet fogadni az igényes zenei műfajokat, és azok igenis nagyon jók, sőt jobbak, mint amiket kiglancolt aranytálcán tálalnak fel nekünk napi szinten a rádiók és a TV-k. Itt jön a képbe az örökérvényű beszélgetés a mainstream DJ és az underground DJ között, akik egy fesztiválon játszottak és beszélgetnek a buli után a backstage-ben:

Mainstream DJ nagy arccal: “Láttad a bulimat? Vette a közönség a zenét mi?”
Underground DJ: “Vette…. De olcsón is adtad….”

Ez persze nem azt jelenti, hogy az úgymond slágerekre nem volna szükség. Igenis van, hiszen olyan is létezik, hogy popkultúra, és bizony ezen a vonalon is van számtalan minőségi zenei munka. Ezekre óriási szükség van, hiszen például egy anno slágernek számító Basement Jaxx-re vagy Groove Armada-ra ma sem mondja senki, hogy igénytelen lett volna. Emellett meg kell azt érteni, hogy a pop mindig is az undergroundból táplálkozott. Fogalmazhatunk úgy, hogy amit mi megszeretettünk, arra később a mainstream lecsap, és nagyüzemi szinten kezdi tolni. Ez ilyen egyszerű.

A mi dolgunk és felelősségünk tehát nyilvánvaló. Kultúrát kell teremtenünk és alternatívát mutatnunk. Fel kell ébresztenünk az embereket a napi agymosásból és a kezükbe adni a döntés lehetőségét. Így már tudnak választani, és maguk döntenek arról, hogy milyen zenét akarnak hallani.

Egy dolgot viszont szeretnék leszögezni. Feleslegesnek tartom a szembenállást az underground és a mainstream DJ-k között. El kell fogadni mindkét műfaj létjogosultságát és meg kell tartani az egyensúlyt, hiszen ez így egészséges.
Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy mindkét műfajban a minőség felé való eltolódásra kell törekedni, hiszen ez a közönség érdeke is.

Nem ér csalni, hány országban léptél már fel az elmúlt pár évben? Hűtőmágnesek milliója lehet segítségedre.

Na, ezzel megfogtál, pláne, hogy a legtöbb országba rendszeresen visszajárok. Akkor itt egy rövid felsorolás, de már most tudom, hogy nem lesz benne minden. 🙂

Anglia, Németország, Spanyolország, Ibiza (ami szintén Spanyolország), Franciaország, Monakó, Szerbia, Szlovénia, Csehország, Horvátország, Bulgária, Belgium, Hollandia, Oroszország, Ukrajna, Finnország, Svédország, Mexikó, Kolumbia, Brazília, Peru, USA, Kanada, Malajzia, Thaiföld, Kína, Korea, Izrael, Dubai, Marokkó, Egyiptom, India, stb…

Profi management nélkül manapság már egy gyufásdobozt sem lehet értékesíteni…

Mivel ez nem kérdés, hanem kijelentés, erre csak helyeselek. 🙂

A viccet félretéve, ez mindig is így volt, szóval a management nem az újkor vívmánya. A különbség talán csak annyi, hogy anno a média erről nem beszélt annyit, mint manapság, és épp ezért a közönség számára ez nem volt ennyire nyilvánvaló.

Vannak azok a fajta emberek, akik a “jó bornak nem kell cégér” elvet vallják. Ez azonban egy igencsak sántító mondás. Hiszen azt a bizonyos “jó bort” hogy ismered és kóstolod meg, ha nem hallasz róla? Tovább megyek. Ha az a borász csak a családjának készíti termékét és nem kóstoltatja meg mással, akkor soha nem terjed el a híre, ugye?

Pont a minap beszélgettem erről valakivel, aki szintén underground szemléletű ember volt, mint én, de nem hitt a management-ekben. Ő azt mondta, hogy a zene megmutatja magát önmagától. Nos, ez nagyon nem igaz, mert Te mutatod meg azzal, hogy lejátszod, vagy feltöltöd egy közösségi oldalra, vagy esetleg odaadod egy kiadónak, és már ez is menedzselés, még ha kicsiben is. Sokan félreértik a management fogalmát. Ez nem egy pejoratív dolog és nem arról szól, hogyha egy team foglalkozik valakivel, akkor már nem is kell jónak lenni. Pont, hogy még inkább annak kell lenni, ha már valakik veszik a fáradtságot, hogy egyengessék az utadat. A management nem helyettesíti a zenét, ezt senki ne gondolja!

Jay_USA_3