Interjú Lobenwein Norberttel, a STRAND Fesztivál szervezőjével

Interjú Lobenwein Norberttel, a STRAND Fesztivál szervezőjével

Augusztus 19-én indul a harmadik STRAND fesztivál Zamárdiban, amellyel karöltve egyedülálló módon megosztott helyszínen és időpontban startol az underground elektronika magyar Mekkájaként aposztrofált B my Lake is. Ennek kapcsán a STRAND főszervezőjével, a VOLT és a Balaton Sound egyik megálmodójával, Lobenwein Norberttel beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről és természetesen elektronikus zenéről a rendezvény kapcsán.

Nagyon Balaton 2013. Honnan jött, mi a háttere, miért pont Balaton? A Strand, idéntől pedig a B my Lake esetében pedig miért pont Zamárdi?

Több oka van annak, hogy elindítottuk a MOL Nagyon Balatont. A Balaton Sound pár alkalom után országosan ismert és sikeres rendezvény lett. Évről-évre tapasztaltuk, hogy a régióban rengetegen kerestek minket, többnyire olyan események, rendezvények szervezői, akik azt kérték, valahogy had kapcsolódjanak hozzánk, szórólapozhassanak, vegyünk részt olyan akciókban, hogy a mi karszalagunk náluk kedvezményre jogosít, vagy a honlapjainkon hirdessük őket, stb.

Mi ebben próbáltunk segíteni, de azt láttuk egy idő után, hogy egyre több olyan rendezvény, esemény, program és attrakció van a Balaton partján ami bemutatásra érdemes, de sokuknak éppen arra nincs pénzük vagy energiájuk, kapacitásuk, hogy eljussanak az országos publicitásig. Azt gondoltuk, hogy érdemes létrehozni egy olyan „ernyőt”, amely alá behívjuk azokat a Balaton környéki vállalkozásokat, amelyekről azt gondoljuk, hogy egy olyan nívót, színvonalat képviselnek, ami érdemes arra, hogy megismerje őket az ország. Most, a harmadik évben látjuk, hogy ez nagyon jól működik, mert bár Magyarországról szokás azt mondani, hogy nehezen tartanak össze ilyen-olyan szerveződések, vagy csoportok, emberek, de erre mi egy erős ellenpélda vagyunk. Mindazok, akiket eddig felkerestünk, kivétel nélkül azonnal igent mondtak, az indulás óta pedig már igazán rangos és általunk is nagyrabecsült produkciók kerestek meg minket, akikkel nagyon jó az együttműködés és a közös munka.

A másik apropót augusztus 20-a szolgáltatta. Láttuk, hogy ilyenkor fél Budapest, a fél ország a Balatonra megy, főként, ha jó az idő. Bár sok, kisebb-nagyobb esemény zajlik ilyenkor, igazán ünnepi, rangos eseményekből, fesztiválokból  csak keveset találtunk. Innen jött az ötlet, hogy huszadikához kapcsolódóan szervezzünk sok mindent. Ez 2013-ban meg is valósult, hiszen akkor indítottuk a B.my.Lake-et, a Strand – Nagyon Zene Fesztivált, szerveztünk LGT koncertet, családi- és gyerekprogramokat és sok minden mást. Aztán tavaly rájöttünk, hogy ez a sorozat többre hivatott, mint augusztus végén egy nagy petárda: fedje le inkább az egész szezont, májustól nyár végéig. Túl azon, hogy behívunk a MOL Nagyon Balaton ernyője alá nívós eseményeket – idén már 15-öt – ugyanennyi olyan esemény is szerepel a portfoliónkban, amelyeket mi magunk szervezünk. Új fesztiválok, koncertek, új programhelyszínek és más események. Eddig bizakodóak és elégedettek vagyunk, hiszen várhatóan közel 50%-kal nő a MOL Nagyon Balaton programjai iránt az érdeklődés tavaly óta, vagyis ennyivel nő a turistaforgalom.

A Zamárdira vonatkozó kérdésre válaszul: amikor a Balaton Sound-ot tíz évvel ezelőtt elindítottuk, akkor Muraközy Péter barátom találta ezt a helyszínt, ő EFOTT-ot szervezett ott. Azt láttuk, hogy a Balaton parton bőven vannak szép területek, kempingek, ilyen-olyan fesztiválhelyszínek, de olyan, amely vízparton van, megfelelő méretű, jól megközelíthető, nem nagyon akad. A Sound sikerében a helyszínnek is nagy jelentősége van, nem véletlenül nem bírtuk ki, hogy létrehozzunk itt még egy új fesztivált, amely egészen másról szól, mint a Sound. Ez lett a Strand – Nagyon zene Fesztivál, amely a Petőfi Rádióval közös eseményünk.

Újabb mérföldkő – bár erről még múlt időben korai lenne beszélni – , amikor a B.my.Lake-et is áthoztuk ide. Ez egy fesztiváltörténeti érdekesség, hiszen nem nagyon láttam még példát arra, hogy egy helyen, egy időben két fesztivált rendezzenek…

 A jövőben mennyire fog összefonódni ez a két fesztivál?

Az idei természetesen egy próbaév… Azt nyilván lehet érezni, hogy vannak olyan egy-egy műfaj iránt elkötelezett fesztiválozók, akik nem vágynak más társaságára, vagy más zenei programokra. Ha engem kérdezel, én a fesztiválokban pont azt szeretem, hogy nyitott emberek járnak oda, nincsenek számukra műfaji korlátok. STRAND – B.my.Lake kombinált jegyet nagyjából ezren vásároltak, de ennél sokkal többre saccolom azok számát, akik be-be néznének néhány koncertre a „másik oldalon”. Én biztos, hogy így teszek majd.

Szerinted mennyire lesz hatással a B my Lake közelsége a Strand elektronikai részére?

Szerintem semennyire. Mindkét fesztivál még csak próbálgatja a szárnyait, keresi az útját – szerintem amúgy sikerrel. A B.my.Lake esetében az volt az első két éves tapasztalat, hogy érdemes nyitni egy kicsit, mert annak a koncepciónak, amit az elején kitaláltunk – rengeteg kiváló előadó, szinte mindenki azonos méretben a plakátokon – vannak korlátai. Bizonyos szint fölé így nem tudtunk volna terjeszkedni, ami részben nem baj, hiszen nem akarunk monsre fesztivállá válni, de közben szeretnénk finanszírozni mindazt, amit felépítünk. Ezért azt gondoltuk, hogy kicsit ki kell nyitnunk ezt az ollót és azt mondani, hogy elhozunk olyan kultikus neveket is, mint Sven Väth, Fritz Kalkbrenner, vagy éppen a GusGus, akik azok számára is fontosak, akik nem feltételül mélyen járatosak az elektronikus zenében.

Ezzel szemben a STRAND sokkal mainstreamebb és egyben eklektikusabb esemény, ahol láthatóan a rockzenétől az elektronikáig minden jelen van. A STRAND-on többnyire popsztárnak mondható előadók és DJ-k szerepelnek, mint például Steve Aoki, akinek zenei munkásságát sokan vitatják, de ő akkor is egy világsztár, akire várhatóan nagyjából 15-20.000-en lesznek kíváncsiak most szombaton. Érte nem azért, vagy nem csak azért jön el a közönség, hogy a szettjét végighallgassa, a legtöbben az általa kitalált show-t várják és ezt meg tudom érteni. Egy-egy mainstream, vagy izgalmas előadó meghívása olyan elem a fesztivál programjában, ami láthatóan jól működik.

A Petőfi Rádióhoz fűződő szoros kapcsolatunkból bizonyára kiderül, hogy mi a STRAND zenei világa. Rengeteg magyar zenekar szerepel itt, egyfajta nyár végi seregszemleként. Elsősorban olyanok, akik egész évben szerepelnek a Petőfin és akik a balatonparti hangulathoz leginkább illenek. A VOLT esetében a meglehetősen friss kínálatban még mindig jelen vannak olyanok, akik nekünk sokat jelentenek, akiknek sokat köszönhetünk: Hobotól a Beatricéig. És őket amúgy több ezres közönség is várja. A STRAND ezzel szemben már szinte kizárólag a mai, kétezertizenvalahányas, fiatalos közönségnek szól.

Ki volt a Strand esetében a célközönség? A magyar fiatalok?

Alapvetően igen, de minimális számban azért vannak jelen külföldiek is. A Petőfi Rádión szerepét mi nagyon nagyra tartjuk. Huszonegynéhány év alatt, mióta fesztivált szervezünk, az első néhány év azzal telt, hogy nem volt YouTube, vagy internet hozzáférés, vagyis nem hallgattak ilyen formán zenét az emberek. Azok az uralkodó magyar ízlésformáló rádiók pedig, mint a Danubius, meg a Sláger, szinte egyáltalán nem játszottak fesztiválkompatibilis zenéket. Mai szemmel nézve olyan ízlést erőltettek rá az országra, amelynek gyakorlatilag nem volt közönsége, max a falunapokon…

A Petőfi, amikor megjelent, igazából semmi extrát nem csinált, csak fölkarolt, bemutatott olyan előadókat, produkciókat, amelyek azóta magyar szinten óriási sikereket értek el, a Punnany Massiftól a Brainsig, vagy a Vad Fruttiktól az Irie Maffiáig. Nem mondom, hogy a Petőfi nélkül ezek nem léteznének, de egy olyan löketet adott nekik és ad a mai napig, ami nagyon fontos, ezért amikor kitaláltuk a Strandot, akkor a Petőfit egyfajta természetes szövetségesként hívtuk ehhez.

A balatoni turizmus pár éve tetszhalott volt, majd a MOL Nagyon Balatonnal egy időben gyakorlatilag feltámadt. Ugyanekkor a munkaerőből pedig állítólag óriási a hiány ezzel a megnövekedett kereslettel párhuzamosan. Ebben a folyamatban mekkora szerepe van szerinted a MOL Nagyon Balatonnak?

Nem akarom túlértékelni a szerepünket, de az biztos, hogy látjuk azt, hogy azokon az eseményeken, amelyeket a MOL Nagyon Balaton ernyője alá bevontunk, vagy magunk szerveztünk, azokon tavaly nagyjából 450 ezren voltak, most már ezt a számot július elején elértük és nagyjából 600 ezer körül lesz a vége. Ez turisztikai szempontból érezhetően egy nagyon nagy ugrás, nagy a jelentősége, de a Balatonon emellett is rengeteg helyen kedvező, vagy pozitív tendenciát és fejleményt látok, vendéglátó egységek, piacok, tárlatok nyílnak, borászatok jönnek létre. Olyan színvonalas, finom dolgok, amelyek néhol egészen aprók, néhol nagyok. Ezt persze nem mindig tudja lekövetni a szálláskapacitás, vagy egy-egy régióban az eseményhez tartozó vendéglátás színvonala, mérete. Én azonban egy természetes szelekcióban is hiszek, és ha jövőre lemegyünk a Balatonra, vagy akár öt év múlva, akkor biztos vagyok benne, hogy a tisztességtelen,a gagyi – ha nem is tűnik el teljesen -, de  a helyére kerül és azok lesznek sikeresek, akik szeretik a közönségüket. Mi velük dolgozunk, már most is.

Déli part fesztivál szempontból erősen támogatott. Mi a helyzet az északi résszel, a Balaton-felvidékkel?

Az északi part másról szól és én pont annyira szeretem a Balatonnak azt az oldalát, amennyire ezt. Elegánsabb, kevésbé fiatalos, kevésbé bulizós, romantikusabb, de pont ez a szerethető benne. Pár hete zajlott a Paloznaki Jazz Piknik, ami az egyik ékköve a MOL Nagyon Balaton eseményeinek, színvonalas nemzetközi és hazai jazz előadókkal, aztán volt a Káli-medencében a Művészetek Völgye, a Kélibuli és még sok-sok esemény, amelyek a maguk közegében épp úgy működnek, mint a déli parton a fesztiválok, amelyek között igazán színvonalasból tudok legalább 6-7-et. Az persze nem szerencsés, ha a déli partról sokaknak csak a Petőfi sétány jut eszébe…

Sziget és a VOLT is nagyon magyarnak indult és a kereslet miatt viszonylag több külföldi lett. Szerinted a Strand esetében ez meddig tartható fenn? Gondolok itt arra, hogy a nagytesók napijegyének árából meddig lehet majd ide kijönni bérlettel?

Valamennyire célunk volt az is, ha most üzleti szempontból vizsgáljuk, hogy egy piaci rést találjunk a portfóliónkban. Mi a drágább fesztiválok közé tartozunk a hazai palettán, hiszen a VOLTra egy napijegy annyiba kerül, mint egy kisebb hazai rendezvény bérlete. Ezzel szemben azt gondoltuk, hogy lenne helye nálunk egy olyan eseménynek is, amely árában egy picit a többiek alatt van, de ez nem jár azzal, hogy a színvonal is romlik. Nyilvánvalóan azt a világsztár dömpinget, amit egy VOLTon megszokott a közönség, azt nem is tudjuk és nem is fogjuk felmutatni, hiszen az ugyancsak azzal járna, hogy háromszoros jegyárakat kellene elkérnünk. A STRAND programja a vidéki fesztiválpiacon kimagaslóan erősnek számít, a feladatunk az, hogy ezzel a programmal és ezzek a jegyárral rentábilisek legyünk. Ehhez kellenek a jegyvásárlók. 2013-ban 47ezren, tavaly mér 72ezren voltunk. Nem számítok arra, hogy az érdeklődés idén is ilyen mértékben nő, de a tavalyi nézőszámot szinte biztos, hogy elérjük.

Ami számomra meglepő volt, hogy elmertetek hozni egy olyan, hazai viszonylatban ismeretlen, de színvonalas előadót, mint a Glass Animals. Ez hogy jött?

A Glass Animals egy véletlen és mi is éreztük, hogy a közönség egy jó részének valószínűleg nem fog túl sokat mondani, még nem tartanak ott. Nekünk viszont két élményünk is volt velük. Először itt voltak tavasszal az Akváriumban, én ott nem láttam őket, de egy héttel később voltam Amerikában a Coachella fesztiválon, ahol sikerült elcsípnem őket és viszonylag főműsoridőben megtöltöttek egy hatalmas sátrat. Hihetetlen jó koncertet láttam. Azt gondoltuk, hogy ez tényleg egy olyan lehetőség, ha ők nyáron Európába jönnek, hogy hozzunk egy olyan unikumot, egy olyan produkciót, ami nagyon frissnek számít, lehet, hogy nyárra már eldurran, de ha nem, akkor is előremutató, vagyis nem csak a bevált sémákat mutatjuk meg. Reméljük, hogy a közönség jól reagál rá, mert azt látjuk, hogy az a közönség, akik a STRANDra járnak, nagyon fogékonyak és nyitottak. Fiatal csapat, de nagyon igényesek és érdeklődőek. Szerintem jobban képben vannak, mint azok, akik kicsit idősebb fesztivállátogatók.

Olyan előadókat próbáltok akkor meghívni, melyek a többi fesztiválotokon még nem voltak?

Minket sokan támadnak azzal, hogy mindig ugyanazokat az előadókat forgatjuk. Ebben van igazság és persze tudatosság is. Azt látjuk, hogy jobban működik olyan előadót elhozni valamelyik fesztiválunkra, akit korábban már bemutattunk egy nagyobb közönség előtt. És a legtöbben ezért hálásak is. Persze mi se éreznénk jól magunkat a bőrünkben, ha ennyi lenne az egész…

Mi ez a fura kapcsolata a Strandnak a Pendulummal? Első évben is jöttek, tavaly Knife Partyként voltak jelen, idén pedig ismét Pendulum. Most már állandó szereplői lesznek a fesztiválnak?

Amikor még létezett élő Pendulum show, azt sokkal többre tudtam értékelni, mint a Pendulum DJ szetteket és a Knife Partyt együttvéve…