Amnesia,Ibiza,Deep Dish? Sharam -al beszélgettünk vadnyugati körítésben

Amnesia,Ibiza,Deep Dish? Sharam -al beszélgettünk vadnyugati körítésben

Hello Sharam! Mondd el nekünk kérlek, merre jársz mostanában és mivel foglalod el magad.

Most éppen Görögországban vagyok, nemrég voltam egy remek délutáni partyn Chania-ban, Krétán, aztán egy másik jó kis bulin Korfun. Londonba készülök, majd újra Görögország jön, Mykonos, mielőtt Ibizára jönnék. Elég mozgalmas augusztusom van.

Mesélj nekünk a Get Wild mögötti koncepcióról!

Egyik örök filmkedvencem Sergio Leone-től a Volt egyszer egy Vadnyugat. A filmhez készült egyik posztert elküldtem a grafikusomnak, hogy játszogasson el vele, és készítsen belőle borítót az új kislemezemhez, a Get Wild-hoz. A címnek eleve volt egy Vadnyugatot idéző hangulata, gondoltam kihozhatunk belőle valami érdekeset. Nagyon tetszett az elkészült minta, és úgy döntöttünk érdekes lenne, ha engem tennének a képre, nem Charles Bronson-t vagy Henry Fonda-t.

Így aztán nekiálltunk egy fotósorozatnak, ami a spagetti western-ek szellemében készült, és az egész koncepciót átdolgoztuk egy két fellépésből álló partyba Ibizán. A képeken Cedric Gervais is szerepel, mint a riválisom (aki játszik is partyn, Sultan-al, Miss Nine-al és a D-Formation-el együtt). A képek szenzációsan sikerültek, és aztán nagyon beindult az egész dolog. A Get Wild tehát egy western témájú party lesz, ahol az én albumom a filmzene.
A zeneiparban túl sokan veszik túl komolyan amit csinálnak, én szerettem volna visszahozni valamit a zabolátlan játékosságból.

SONY DSC

A Get Wild party reklámozó ibizai óriásplakátok nagyon jól néztek ki. Élvezted, hogy cowboy-nak öltözhettél?

 Mindig is rajongtam a western filmekért, pl. a Feltámad a Vadnyugat Yul Brinner-el, és az egész spagetti-western dologért, Clint Eastwood-al és Lee Van Cliff-el.

Úgy éreztem, jó móka lenne egy ilyen szerepet eljátszani. Elég drámai az egész, és a képek tényleg úgy néznek ki, mint egy akkori westernfilm plakátjai. Egyedinek találtam a dolgot, és egyben tökéletesnek is egy ibizai party hátteréül. Túl sokan veszik komolyan közülünk amit csinálnak, és a látványelemek elég sablonossá váltak. Szóval, vagy ez western-dolog volt, vagy egy tipikus DJ-figura az óriásplakátokon és a borítón, egy Dj, háta mögött a felkelő nappal, egy DJ amint beleordít a kamerába valami karate-mozdulattal, egy DJ a kezeivel a magasban mint Jézus Rio de Janeiro felett, vagy egy DJ egy rakás lánnyal az ölében. Bár lehet, hogy jövőre én is rámegyek az én-és-a-rosszlányok imidzsre.
Persze a fenti képekből a legtöbbet én magam is megcsináltam már (egyedül vagy Alival), szóval a Get Wild képei csak arról szólnak, hogy beleélem magam a szerepbe, és próbálok valami mást és vicceset csinálni.

Az utolsó Armada fellépésedet kihagytad. Mi történt?

A washingtoni gépem 3 órás késésben volt, mire törölték. Addigra nem volt már más lehetőségem, hogy Európába repüljek, így végül lemaradtam a műsorról – nagyon bosszantott a dolog.

Mindkét teremben játszottál volna, igaz? Egy hogy jött? Külön kérted?

Igen. Szeretem mindkét termet, mindkettőt másért, különösen most, hogy van ez az új terasz, ami remekül néz ki és az akusztikája is nagyon jó. A környezettől függően tudok más-más szetteket játszani. Rendszerint a tömeg és helyszín hangulatához igazítva építem fel a műsoromat, és úgy gondoltam, eljátszhatnék ezzel Ibizán.
Szóval a Get Wild show-ban előadok majd egy szettet a hamarosan megjelenő lemezemről, egyfajta “élő” műsort adva, mint amikor egy zenész koncerten játssza el a lemezét, és a teraszon is játszom majd, egy másik szettet. Tehát az egyiken a saját számaimat fogom nyomni, a másikon a szokásos módon dj-zni. Lehet, hogy egy-két Yoshi számot is bedobok majd, ráadásként.

Milyen újdonságokra számíthatnak a rajongók a következő fellépéseiden Ibizán, amikor ismét mindkét teremben játszani fogsz?

 Nos, az elmúlt években az albumomon dolgoztam, amin a tánczene minden válfajából merítek. Izgatottan várom, hogy ez egészet bemutathassam egyetlen show keretén belül, egyetlen teremben (és igen, van annyi szám a tarsolyomban, amivel ki lehet tölteni egy 3 órás szettet!), és aztán csinálhassak valami egészen mást a teraszon.

A Deep Dish a múltad megkerülhetetlen része. Nem érzed úgy néha, hogy ez egy teher rajtad, hogy jobb lenne mindent elölről kezdeni?

Nem igazán. Nekem a Deep Dish arról szólt, hogy csinálhattunk bármit, a lényeg az volt hogy jól csináljuk, hogy folyamatosan tágítsuk a tánczene határait, leromboljuk a falakat és lepjük meg az embereket. A teljes skálát felöleltük: deep house, house, tech house (mielőtt még egyáltalán kitalálták volna a nevét), techno, rock-house, chill out és ambient. Csináltunk olyan dalokat, amik felkerültek a nagy slágerlistákra, és olyanokat is, amik kevésbé zajos, underground slágerek lettek.

Az egyetlen állandóságot mindig a minőség jelentette, és a környezetünktől függő különböző érzéseink, hangulatunk, nem pedig az, hogy milyen kategóriába fognak minket sorolni. Szólóban többé-kevésbé ugyanezt a koncepciót követem, mert a lelkem mélyén zenerajongó vagyok, és a zenémet az engem körülvevő dolgok inspirálják: a zene, a klubok, dj-k, filmek, család, más művészek stb. Alapjában véve nem is tudom az életemet másképp elképzelni, és ez a filozófia tükröződik a zenémben is.

22

Egy év eleji interjúban Ali azt mondta, hogy ti ketten “a kreatív ciklus végére jutottatok a Deep Dish-el”. Te is így fogalmaznád ezt meg?

 Éveken át együtt dolgoztunk, alkottunk és dj-ztünk, miközben folyamatosan próbáltuk megőrizni az egyéniségünket, mint dj-k és mint emberek is. Úgy éreztük, nagyon sok kreativitás és potenciál van bennünk, de a kibontakozást egyre inkább gátolta az, hogy mindenki egy személynek tekintett bennünket. Így aztán elérkezett az a pont, mikor mindketten úgy gondoltuk, hogy külön-külön, önállóan kell tovább fejlődnünk művészként, dj-ként és magánemberként is, anélkül hogy be lennénk zárva egy duóba. Olyan volt, mint amikor a madár kirepül a fészekből, kicsit félelmetes, de izgalmas is, és, ami még fontosabb, szükséges a fejlődéshez. Mindig is közös volt bennünk, hogy kerestük a kihívásokat a zenében, és végül arra jutottunk, hogy el kell válnunk egymástól, és valami mást csinálni, hogy mikor újra összejövünk egy új projekt vagy album miatt, akkor friss ötletekkel vághassunk neki.

Akkor miért dj-ztek még mindig együtt, mint pl. a Space fesztiválon is?

Sokan azt hiszik, hogy amiért már szólóban nyomolunk, nyilván egymás ellenségei vagyunk, és nem játszanánk többé együtt. Ez nem így van. Továbbra is jó barátok vagyunk és élvezzük ha együtt játszhatunk, de csak ha van értelme. Az ibizai nyitó- vagy záróbulik, vagy a konferencia partyk Miami-ban ilyen alkalmak, mert össze tudjuk kapcsolni őket a saját bulijainkkal, így a közönségnek mindkettőben része lehet.

Nemrég együtt dolgoztál Daniel Beddingfield-el, ami sokakat meglepett. Mit mondasz erre?

Ha művészként nem tudod meglepni az embereket, akkor unalmas vagy. Van hogy kellemesen leped meg őket, van hogy kellemetlenül. Én akkor aggódnék, ha egyáltalán nem tudnám meglepni őket.

Közös számunk, a The One egy szerelmes dal, és önmagáért beszél. Ezt kérik a legtöbben a műsorom alatt és ez váltja ki a legzajosabb reakciókat, bárhol is játszom éppen. A közönség szereti az együtt éneklős dalokat, és nekem van még néhány ilyenem a lemezen. Mostanában tettük fel a szám klipjét a Youtube-ra, ahol bombasiker lett, úgyhogy nagyon elégedett vagyok vele.

Myspace oldaladon a következő lemezedről szólva azt mondod: “az én mantrám az, hogy a zenét nem szabadna megosztani”. Úgy érted nem szereted a stílus-meghatározásokat és a beskatulyázást?

Teljesen megértem, hogy sok embernek szüksége van arra, hogy megmondják neki mi micsoda, hogy el tudja dönteni mi a jó és hol tudja megtalálni azt, ami leginkább illik az ízléséhez. Ez különösen jó dolog magazinok vagy lemezboltok esetében. Itt van értelme a stílusokra való felosztásnak, ez hasznos és egészséges dolog. A probléma ott kezdődik, ha egy-egy stílus követése egyfajta kultusszá válik, amihez mindenki csatlakozni akar, ez már kártékony és szeparatizmushoz vezet a zenében. Olyan mintha a zeneiparon belül állandó polgárháború folyna. Ahelyett, hogy mi állnánk a világ ellenében (a tánczene más zenei műfajok ellen, amik sokkal több figyelmet és játékidőt kapnak), egymással szemben állunk, a dj-k állandóan marják egymást és lenézik azt, aki szerintük nem a legújabb, menő zenét játssza.

Erre a mentalitásra semmi szükség, csak rosszat tesz a zenének. Egy közösségen belül mindenféle típusú művészre szükség van, mindegyikre más okból, és mindegyiket el kéne fogadni, és tiszteletben tartani azt, amit ő hozzátesz a zenéhez. Sok mai DJ már nem a közönségnek játszik, és lekorlátozza magát egyetlen hangzásvilágra, nehogy azt mondják rá, hogy nem “menő” amit csinál – és közben elfelejtik, hogy miért is kezdtünk el dj-zni: azért hogy a közönségnek játsszunk, ne más dj-knek és néhány fanatikus, „hardcore” rajongónak. Manapság túl nagy hangsúly van azon hogy elfogadják az embert, és hogy menő legyen valamelyik éppen divatos stílus segítségével.

Szóval, ha megkérnélek, hogy határozd meg a saját, mostani zenei irányvonaladat, illetve, hogy milyen irányba szeretnél tovább haladni, mit mondanál?

Ha jó ami csinálok, akkor játszani fogják. Ha másokat is inspirálni fog, akkor feldolgozzák vagy remixelik, és ha az emberek nehezen tudják majd megfejteni, hogy milyen stílust is csinálok én, akkor úgy fogom érezni, hogy elértem a célomat.

Fontos számodra, hogy amit alkotsz vagy lejátszol, az “menő” zene legyen? Minek tartod magad, underground vagy kommersz művésznek?

Én a house zenében mélyen gyökerező művésznek tartom magam, és hagyom hogy ez magától működjön. Szükségem van a folyamatos kihívásokra és az inspirációra. Ez jöhet egy underground felvételből, de jöhet egy pop dalból is, amit a rádióban hallok. Ha újra és újra ugyanazt csinálnám, úgy érezném egy helyben toporgok. Becsapnám a rajongóimat, ha mindig próbálnék menő lenni, és csak az éppen divatos számokat játszanám nekik. A lényeg mindig az, hogy az ember a szívére hallgasson – bármit is súgjon neki. De ugyanilyen fontos az is, hogy nyitott maradjon. Bárhová vigyen is ez engem, ott lesz a helyem.

Jelenleg  mi máson dolgozol még a stúdióban?

Ahogy említettem, a következő lemezemen dolgozom már két éve, remixekkel most nem nagyon foglalkozom. Sok olyan felvételt készítettem, amit még nem hallhatott a közönség. Jelenleg az utolsó simításokat végzem a számokon, nagyon izgatottan várom, hogy végre megjelenjenek kislemezek és teljes album formájában is.

Mi a célod ezzel a lemezzel?

Szeretném megmutatni, hogy hol tartok most zeneileg – vagyis természetesen különböző stílusok keverékéből fog állni. Lesz rajta néhány izgalmas közös alkotás más művészekkel (lehet majd meglepődni!), lesz rajta house, énekes számok, techy és techno is. Az album egyik felét kicsit sötétebbre hangoltam, úgy keverve mint egy válogatáslemezt szoktak, a másikat egy kicsit vidámabbra, itt a keverés inkább hagyományos, dalközpontú, de az egész eredeti anyag.

Egy interjúban Mark Knight arról beszélt, hogy a márkaépítés (branding) alapvető fontosságú. Egyetértesz vele? A Sharam márka mit képvisel?

A mai világban muszáj felépítened a saját márkaneved, különben nem tudsz kitűnni a tömegből, szóval egyetértek vele. Én arra vigyázok nagyon, hogy a márkával együtt ne építsek egy falat is magam köré, ahonnan egyszer csak ne tudok már kitörni.

Kiket hallottál mostanában játszani, akik tetszettek?

Legutóbb Nic Fanciulli-val léptem fel, és eldobtam az agyam tőle. Nagyon inspiráló a szettje. Dj-ként teljesen magára talált, örülök a sikerének. Sven Vath is nagyon a topon van most, természetesen. Tavaly két nagyszerű műsort adott a Cocoon-ban, mindkettőt megnéztem. A Tenaglia stílust hozza vissza, ami tömegmozgalmat indított el a zenében 10-15 évvel ezelőtt, összemosva a house és a techno határait; sötét, eltorzult és őrült, egyik lábával a jövőben.

Tetszik, hogy milyen sok stílust ölel fel – mindegyikből a csúcsminőséget. Idén is jártam a Cocoon-ban, mikor Luciano és Ricardo közösen léptek fel. Azelőtt nem hallottam őket együtt dj-zni, és meg kell mondjam, lenyűgözőek voltak. Sikerült létrehozniuk a komoly zenélés és a szórakozás ritka egységét, és közben egyszerűen jól érezték magukat. Nagyon tetszettek, felüdülés volt hallgatni őket, inspiráló volt a zenéjük, visszarepítettek a régi szép időkbe.

Kik azok a producerek még, akiket szeretsz?

 Szerintem D-Formation csinálta az elmúlt 2 év legjobb zenéjét, aki egyben remek dj is, igazán megérdemelné, hogy nagyobb legyen, mint amilyen most. Szeptember 2-án ő is fellép majd az Amnesia-ban, a második Get Wild show-n. De nagyon sok producer van, aki ontja a jó zenéket, sok lenne felsorolni őket, de Perc nevét mégis meg kell említenem. Az ő zenéje annyira más, sötét és eltorzult, hogy külön nevet kéne rá kitalálni!

A fenébe! Ez most tényleg kiszaladt a számon?

Hol szeretsz most a legjobban játszani, és miért?

Kelet-Európa az idén csodálatos volt, főleg Horvátország és Szlovénia. A brazíliai Warung már 3 éve a kedvenc klubom az egész világon. De meg kell mondjam, hogy a ranglistámon Kalifornia érte el az első helyet. Az LA-beli fellépéseim mintha nem is ezen a világon történnének meg. Nagyszerű érzés látni, hogy lassan az USA-ban is magára talál a műfaj.
sharam_google6

Milyen ambícióid vannak mint DJ, és mint producer?

Mindig arra törekszem, hogy másként csináljam a dolgokat, mint a többiek, és szélesítsem a zenei látókörömet. Folytatom a kutatást, míg úgy nem érzem, hogy elvégeztem a munkámat.

Sok szabadidőd van? Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

 Nos, szabadidőből nem sok van manapság. De ha mégis akad, akkor azt a családommal szeretem tölteni. Szeretek barbecue partykat rendezni és meghívni a barátaimat. Kertészkedem is, gondját viselem a rózsáimnak. Ha úton vagyok, olvasni szoktam, vagy filmeket/sorozatokat nézek. Jelenleg a The Wire-t nézem az HBO-n, ez egy Baltimore-ban játszódó sorozat – szerintem a legjobb, amit valaha készítettek.

A világ melyik részén szeretsz kikapcsolódni, hol szeretsz felfedező útra indulni?

Otthon! Nincs hozzá fogható hely, ott tudok a legjobban ellazulni, és határozottan úgy érzem, hogy jobban meg kéne ismernem az otthonomat

Mi a véleményed a klubok és bárok nyitva tartását szabályozó, új ibizai törvényekről?

 Úgy gondolom, ez ellentétes mindazzal, amit a sziget képvisel, és amiről híres. Mintha gondolkodás nélkül vennének készpénznek bizonyos dolgokat. Olyan ez, mintha a saját lábába lőne bele valaki.

 20 évvel a legendás Summer of Love után, oszd meg velünk egy sztoridat vagy emlékedet a régi, szép ibizai időkből..

Nos, így hirtelen semmi őrült történet nem jut az eszembe, de kérdezzetek meg újra 20 év múlva, és akkor biztos lesz valamim.

Lost Password

Please enter your username or email address. You will receive a link to create a new password via email.

Legendary Moments pres. Darin Epsilon & Fernando Ferreyra