A.Paul Interjú

A.Paul Interjú

Ha valaki jártas a techno műfajában, nem kell neki bemutatni A.Paul-t. A legendás portugál DJ és producer, akivel olyan nevek dolgoznak együtt, mint The Advent, Adam Beyer és Industrialyzer, most először fog fellépni Magyarországon, a szeptember 7-i MUTE-on, hogy végre nekünk is megmutathassa, miért rajonganak érte világszerte klubokban és fesztiválokon egyaránt.

Nem kérdés, hogy téged tartanak a portugál techno egyik atyjának, s mára már a világ egyik legismertebb techno DJ-je lettél. Mit gondolsz, mennyire vagy felelős a portugál elektronikus zenei kultúra alakulásáért?

A portugál szcénába már a legelején belekeveredtem, és mindig igyekeztem ragaszkodni a gyökereimhez, amit azt hiszem, hogy az évek során az emberek ezt fel is ismerték, s épp ezért nagyon büszke vagyok a döntéseimre. Nagyon sok dologgal foglalkoztam korábban, kezdve a riportok és cikkek megírásától különböző magazinoknak, a lemezboltokat menedzselésén keresztül, a rendezvényszervezésig, és persze a DJ-zésig, illetve a különböző portugál zeneszerzők támogatásáig a saját kiadómnál.

543431_632490426785147_1901865955_nHallgatsz egyébként már zenét is? Például milyen zenét hallgatsz akkor, amikor mondjuk pihenni szeretnél? Vagy mondhatjuk, hogy a techno az életed?

Általában technót hallgatok, lévén vagy épp ilyen zenét készítek, vagy játszom, aminek következtében rengeteg demót és promó anyagot hallgatok, vagy épp készülő kiadványokat. Az egyetlen lehetőségem, hogy más fajta zenét hallgassak, amikor a kocsimban ülve vezetek. Olyankor aztán a jazztől a klasszikusig mindenféle zenét hallgatok.

Mi inspirál téged, amikor zenét írsz?

Jó pár dolog van, ami inspirál. Az, hogy játsszák a dalaimat, és emellett más számokat is hallhatok, miközben egy hatalmas hangrendszeren keresztül táncolhatok rájuk, hatalmas inspirációt jelent. A koncertekre megyek, szeretek hosszú órákig ott lenni, így egy csomó új hangzást is hallhatok, amikből pedig tanulhatok. Aztán ott van egy csomó zseniális művész, akik inspirálnak. Nem mellesleg pedig ott vannak a legújabb hangmérnöki cucc, amik szintén nagyot tudnak dobni. Rengeteg dologra lehet képes ugyanis az ember az új technológiáknak köszönhetően, amik végtelenül sok inspirációt tudnak adni.

 Beszéljünk egy kicsit a kiadódról, a Naked Lunch-ról. Mik a terveid a következő évre? Vannak olyan új művész, akiket a kiadódon keresztül kívánsz bemutatni?

Nagyon erősnek érzem most a Naked Lunch-ot, ami egyre csak erősödik és gyarapszik. 2005-ben kezdtük el és meg kell, mondjam, a visszajelzések fantasztikusak! A kiadóink mellett pedig most már van saját podcast-ünk, és jelenleg a rendezvényszervezésre is fókuszálunk. Belehúztunk tehát a munkába rendesen, kiadunk egy csomó zenét ismert művészektől, és természetesen új felfedezettektől is, ahogy azt az elejétől kezdve tesszük. Mostanra minden hétre van új kiadásunk, tehát nem nagyon tudok kiemelni egyetlen előadót sem – meg nem is volna fair. De az biztos, hogy tele vagyunk olyan új zenékkel, amik hamarosan felszaggatják a tánctereket. A podcast pedig szintén tartalmazni fog nagy neveket a következő hónapokban, illetve a partyjaink is remekül mennek Portugáliában, amiket szeretnénk tovább bővíteni, illetve külföldre exportálni.

Mit gondolsz, mitől lehet még mindig ennyire sikeres és népszerű a techno?

A technónak megvan az a tulajdonsága, hogy folyamatosan újrakreálja saját magát, s épp ezért tudott ennyire erős maradni. Ez egy innovatív és energiával teli műfaj, ami folyamatosan változtatja önmagát. És remélhetőleg ezt a tulajdonságát meg is fogjuk tudni tartani még jó pár évig.

Mit gondolsz a kortárs elektronikus zenéről, de főleg a technóról? Látsz benne valami tendenciát, vagy látható előre az, hogy merre tart mindez?

A trendek a technóban nem szoktak sokáig élni, és számtalan hatást láttunk már végigfutni a műfajon. Jeff and Robert eredeti minimal hangzásától kezdve Ben Sims veretésén, és The Advent, Adam Beyer, illetve Chris Liebing európai-jellegű hangzásán át egészen Richie tech-house-os minimal irányvonaláig a kései ’90-es évekből, rengeteg változást láttunk már. 2000-ben mindannyian 140 BPM-en játszottunk, ma pedig már a legtöbben 130 BPM alá mennek. Viszont én abszolút azt látom, hogy egyre inkább jönnek vissza a régi hangzások, olyasmik, mint amiket ’95 környékén hallgattunk, csak jobb hangzással és több behatással. Néha talán úgy tűnik, hogy a techno kifogyott az ötletekből, de ez sosem tartott sokáig. Mert mikor már tényleg azt hinnéd, hogy kifújt, tessék, már megint frissült.

Mit szoktál csinálni a fellépéseid előtt? Hogyan készülsz a fellépéseidre? Van valami különleges rituáléd, vagy rigolyád a bulik előtt?

Amikor lemezeken játszottam, általában csak összerendeztem őket, a többit pedig 100%-ig improvizáltam. A szettjeim ma már máshogy néznek ki, hiszen bár az új digitális felszereléseket használom, mégis több velük a meló. Rengeteg új számot tesztelek, amikből így 3-4-et is pörgethetek egyszerre egy élő fellépésen. Ebben is megvan természetesen az improvizáció, de ezt sok munka előzi meg. Húsz éven keresztül játszottam lemezeken, amit imádtam, de ugyanennyire szeretem az új technológiákat is, amik arra ösztönöznek, hogy ugyanolyan kreatív legyek ezekkel, mint korábban – ha nem még kreatívabb.

 Melyik fellépésed volt a legemlékezetesebb és miért?

Nehezet kérdezel (nevet)! Nagyon szerencsés vagyok amiatt, hogy körbeutazhattam a világot a saját zenéimmel. Szeretem a kisebb klubokat és a nagy fesztiválokat is. Mindkettő teljesen más élményt ad és épp ezért szükségem van mindkettőre. Talán a hollandiai Awakenings-et tudnám megemlíteni, de most, hogy kimondom, rögtön egy tucat másik buli ugrik be, amit szintén meg kellene említenem (nevet).

Van valami emlékezetes sztorid Magyarországról?

Furcsa, de a MUTE lesz az első fellépésem Magyarországon, így egyelőre még nincs, amit mondhatnék, noha remek magyar barátaim vannak, akikkel végre találkozhatok most, hogy játszani fogok és pár napig ott is maradok.