Sanfranciscobeat aka Profile25 interjú

Izgatottan a kíváncsiságtól, és kapkodva a fejem a több tucatnyi ismerős arc között érkeztem meg a Code 36 bemutató vetítésére. Igaz, hogy akivel mentem volna, az utolsó pillanatban lemondta, mégsem éreztem magam egyedül, hiszen ennek a műfajnak szinte minden szegmenségől érkeztek a premierre: DJ-k, producerek, sajtósok, honlaptulajdonosok, promóterek, menedzserek, és sorolhatnám. Mind-mind Egér – azaz Profile 25, vagy ahogy régről ismertük: Sanfranciscobeat – ismerősei, vagyis inkább barátai. 20 perces intenzív köszöngetés és integetés után végre beülhettünk a Toldi nézőterére. Trimmel Timi mint a film menedzsere kiállt a színpadra, és egy szívhez szóló bevezetővel máris levett mindenkit a lábáról. Jó érzés volt részesévé válni ennek az egésznek, valahogyan benne volt a levegőben a vibrálás, ami már-már közösséggé kovácsolta a megjelenteket. Igen, közösséggé, melynek tagjai egytől-egyig nyitottak az újra, lojálisak a szakmabeliekkel, és nem utolsó sorban veszik a fáradtságot, hogy megtiszteljék a másikat azzal, hogy eljönnek, s megnézik, min dolgozott olyan keményen az elmúlt hónapokban. Emellett valahogy volt egy kellemes, barátságos „dohosság” a levegőben, igazi underground hangulat, ami a másként gondolkodók, az útkeresők, a lázadók mozgalmainak olvasztótégelyévé varázsolta a mozi nagytermét… Ebben a misztikus és bizsergető légkörben peregtek le a képsorok, melyek még órák múlva is kissé zsibbasztották az elmémet… Egyet biztosan tudtam: itt ma valami fontos történik, egy jelentős esemény, és engem az a megtiszteltetés ért, hogy nem maradtam ki belőle. A beszélgetés elkerülhetetlenné vált az ötlet szellemi atyjával, Kovács Krisztiánnal, azaz Profile 25-val.

Rengeteg kérdés merült fel bennem a Code36 láttán. Először is az, hogy miért éppen ez a címe?

Általában, mint midnen előadónak, mindig a címválasztás a legnehezebb. Hosszú heteken keresztül gondolkodtam a neven. Nem volt egyszerű dolgom, hisz valamelyest sugallnia kellett a tartalmat (egy magyar országjáró trippre), modern kellett, hogy legyen, egyszerű, és természetesen rövid, mivel a lemezemen van egy countrycode0036 című trackem, így a barátnőm sugallta, hogy legyen egyszerűen CODE36 a címe.

Mi adta az alapötletet?

Alapvetően egy vizuálfilmet akartunk csinálni, ami bemutatja az országot a külföldieknek, de ebben igazából nem találtunk benne annyira nagy kihívást, meg valljuk meg őszintén, dögunalom lett volna egy órán keresztül azt nézni, ahogy pásztázik a kamera a tájon. Így adták a srácok a tippet, hogy vegyünk be egy színészt, díszlettervezőt, meg még egy operatőrt, és csináljunk valami olyat, ami ott tartja a nézőket a képernyő előtt.

10517454_976718239011435_4141152922899232946_n

A képek vagy a zene volt meg előbb?

Fogyamatosan készült a hang, és még a leadás előtti nap is a mastereken dolgoztam. Szóval majdhogynem egyidőben lett kész, de természtesen a zenei vázak már készen voltak, csak még ezernyi javítani való volt rajtuk.

A zenét teljes egészében te írtad? Hogy ment maga a munkafolyamat? Minden zene úgy készült el, abban a sorrendben, ahogyan a filmben is hallható?

A lemez teljes hanganyagát én készítettem, az egyik tracknél volt egy apró segítségem, amit b.craack barátom adott. Ezen kívűl senki más. A sorrend változó volt, a tartalom többször is változott, közben készültek a szerzemények is, de kizárólag abból a célból, hogy a lemezre kerüljön. A végleges szerkezet a film vágása közben alakult ki.

Csak ezzel foglalkoztál az elmúlt hónapokban? Vagy volt mellette egyéb alkotómunka is?

Kizárólag ezzel, hisz azért egy egész stábot kellett koordinálnom, főleg, hogy figyelni kellett a reklámokra, hírekre, szervezni a turnét, fellépésekre járni. Természetesen voltak, akik segítettek, hogy ne szakadjak meg, külön köszönet nekik, hogy elbírtak viselni. Köszi : Timi, Nóri, Zolika, Tibi, Ipi.

A helyszínekről is ejts pár szót, kérlek, hiszen az is néhol igen szokatlan!

Szerintem az a legegyszerűbb, ha felsorolom az összeset, hisz voltak közte olyan helyszínek, amik nem voltak egyértelműek (szándékosan). Reptér, hotel, Hortobágy, Budai Vár, Normafa Hortobágyi-halastó, kapolcsi radarbázis, Rudasfürdő, Tihany, Kőtenger. A legutóbbi volt talán a legnagyobb flash, hiszen mínusz 9 fogban forgattunk 7 órán keresztül. Dacolva a hideggel, a fényviszonyokkal, hogy a kamerák folyamatosan leállnak, és hogy kifogy az agregátorból a benzin. Eredetileg sokkal inkább országimage videót akartunk csinálni, de természetesen nem úgy alakult a munkafolyamat, meg folyamatosan jöttek az ötletek, ezért is lett olyan, amilyen. (mosoly)

A stáb tagjai közül páran a Toldi Moziban is ott álltak a színpadon, a bemutató végén. Ki ez a három fiatal srác?

Igazából nem három srácról van szó, hanem többről. A többiek sajnos színházi főpróba miatt nem tudtak ott lenni, de a csapat 5-8 tagból állt, hiszen azért ez egy olyan projekt volt, hogy szükség volt néha egy-két beugró emberre. Legyen az szó szakmai tudásról vagy éppen technikai eszközről. de illő, hogy név szerint is megemlítsük őket. Az alapstáb: Kálmán Mátyás, Besnyő Dániel, Hatala Noémi, Horváth Kristóf, Kalmár Bence. A “beugrósok” : Fogarasi Gergő, Boros János, Juhancsik István, Spurr, Tibi, Linda, Jancsi, Sanyi,

Őket hogy vontad bele a munkába? Egyáltalán: hogy állt össze ez a stáb?

Volt benne randomitás, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. (és felnevet), főleg az játszott szerepet, hogy elég kis kölcségvetése volt a projektnek. Többnyire baráti megkeresések történtek inkább.

304651_585910711425525_1730319260_n

Kissé elvadul itt-ott a sztori. A forgatókönyvbe mennyi beleszólásod volt?

Forgatókönyv – mint olyan – konkrétan nem volt, és itt van a hangsúly, hisz általában minden filmnek van előre megírt forgatókönyve. Az egész filmet a spontaneitás és a kreativitás jellemzi, ezt mutatja az a módszer is, ahogyan készültek az egyes jelenetekhez tartozó cselekménysorok, illetve maga a karakter. Nem akarok mindent elárulni, de az egészet úgy kell elképzenli, mint egy lottósorsolást. Ami azonban teljesen megírt és megrendezett, az a szállodai vezérszál, hisz ekkora már mindent leforgattunk, és fejben össze is állt az egész, ezért itt már teljesen tudatosan forgattunk.

A vélemények elég szélsőségesek voltak. Te mennyire érzed szükségét annak, hogy tetsszen az embereknek?

Igazából olyat sikerült alkotni, amit még SENKI nem csinált, egy korszakot nyitottunk, úgy érzem, az audiovizuális világ terén. Néhol – én is belátom – sok volt az információ, és a képek is sokkolóak voltak, de pont ez volt a lényege. Még szokni kell. Volt, aki oda-meg vissza volt, volt, aki szerint egyszerűen aberrált vagyok, de ennek az is volt az oka, hogy rosszul álltak neki nézni. Modjuk, itt én is hibás voltam, hisz fel kellett volna készítenem őket, hogy ne egy filmet várjanak, hanem egy olyan vizualizációt, ami a hangra és a szabad gondolkodásra épül, tartalmilag meg félig-meddig egy álomvilágot és különböző víziókat fognak látni. Nyugodtan állíthatom, hogy a nézők többségének bejött. Amire külön büszke vagyok, hogy a hangot mindenki dícsérte mind a minőséget, mind a milyenséget tekintve. Egy ilyen műfajban elsőnek lenni merész vállalkozás, sok kritikát fogok még kapni, amire fel is felkészültem. Úgy gondolom viszont, hogy merni kell újat álmodni, hisz ezek az álmok színesítik világunkat.

Nemrég te magad is egy komoly törést éltél meg az életedben. Mondhatjuk, hogy ezzel „kiírtad” magadból a Strictly!-vel való szakítást?

IGEN! egy új korszak vette kezdetét, új tereket hódítunk meg, és csak ez számít. Emberek jönnek-mennek, de a zene az örök!

Mi a film jövője? Hol lehet majd látni, megvenni esetleg DVD-n?

Pont a napokban indult el a filmhez tartozó weboldal, a www.code36.net, itt lehet majd hozzájutni a filmhez DVD formájában, de a negyközönség találkozhat vele majd film- és zenei fesztiválokon is. Lesz egy pár külföldi fellépésünk is, ezek még szervezés alatt állnak. Ahova csak tudjuk, indítjuk, akár kísérleti film kategóriában, mondjuk ehhez egy kicsit le kell rövidíteni, 30 percesre, hogy nevezni lehessen, de ez már, úgy érzem, a legkevesebb.

Te rápihensz most egy kicsit erre a munkára, vagy lépsz tovább?

Tovább kell lépnem, hisz a munka nemcsak ebből állt, hanem a promócióról és a lemezbemutatókról is gondoskodnom kell. Emellett most készül az anyagból a live verzió, ami sokkal dinamikusabb és keményebb lesz. Igazi klubbarát. Persze remixhegyek állnak a fiókban, amikkel nagyon el vagyok maradva, és még ezernyi más dolog…