MégMindig Rovat: Slam Jr.

Folytatódik MégMindig rovatunk. A „kiszemelt” ezúttal Slam Jr. Simán írhattunk volna szuperlatívuszokat, meg királyi jelzőket pályafutása alapján, de nem tesszük, egyszerűen beszélgettünk egy jót Zsazsával, aki végre Budapesten is tiszteletét teszi a következő hétvégén. Apropó tehát volt bőséggel.

Mikor fogtál elsőként lemezt a kezedbe? Arra a pillanatra gondolok, amikor rádöbbentél, zenét kell csinálnod, a zene lesz az életed?

Gyermekkoromban találkoztam egy különleges zenével először, egész pontosan a Kraftwerk Radioactivity-jével, ez volt az, ami elindított a modern zene felé, körülbelül 9 évesen. Előtte zenei óvodába és zenei általánosba, mindemellett zeneiskolába is jártam. A hanglemezkínálat akkoriban nem volt számottevő az országban, jobb lemezekhez Jugoszláviából lehetett hozzájutni. A bakelit számomra mindig is varázslatos erővel bírt. A zenekészítés kb. 20 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Mindig is zenét tanultam, és tanulom a mai napig is, valószínűleg egy egész életen át. Komoly zenésznek készültem, úgyhogy a zenei pálya már el volt döntve számomra, akármilyen formában…

Jól döntöttél?

Jó a kérdés. A zenei pályával kapcsolatban sok a tévhit, mindenki azt hiszi, ez arany élet. Nos, ki kell ábrándítsak mindenkit, ez egy nagyon rögös út, hiszen szellemi, meg nem fogható dologból kell megélni, és ezt nem nagyon becsülik mostanában, attól függetlenül, hogy a társadalom egésze hallgat valamilyen zenét egész életén keresztül. Ha megkérdeznél bárkit a világon, tudna-e zene nélkül élni, a válasz a NEM lenne. A zenét valakinek el kell készítenie vagy le kell játszania, kvázi közvetíteni az emberek felé, és ez a tevékenység rohadtul nincs megbecsülve a klasszikus és modern műfajokban egyaránt. Persze mindig van egy-két mesterségesen felfújt produkció, előadó jó marketinggel, managementtel, de ezek felszínes, sok mondanivalót nem tartalmazó dolgok, felejthetőek. Mégis ezek jutnak el milliókhoz és ebből indul ki a laikus. Én az őszinte zenékről beszélek, ami sokkal érdekesebbek, mint a „tasakos” instant hangmenés. Én csak a jóra szeretek emlékezni, a csillogó szemekre, a mosolyokra, az áhítatra, amelyből sokat kaptam a közönségtől. Köszönöm.

323447_169902819778818_1137173483_o

Kicsit nélkülözni látszik Budapest Slam Jr.-t. Mi lehet ennek az oka? Néha az igények nem is számítanak?

Nem tudom felmérni az igényeket, mert nem élek a fővárosban, nyilván jut el hozzám infó, hogy hiányzom, mennék is szívesen, de már mások az igényeim, mint régen. Ez alatt azt értem, hogy mindennek stimmelnie kell, a helytől kezdve a hangcuccon keresztül a DJ pultig, mindennek. 1990 óta szolgálom a zeneipart, nagyon sok mindent másképp élek meg, mint régen. Felnőttem, azt hiszem, főképpen zeneileg és igényileg egyaránt. Nem tudok 120%-ot teljesíteni 30%-os háttérrel. Havonta egy fellépés legalább 6 óra játék, hogy jól érezzem magam, és természetesen a külföldiekkel megegyező megbecsülés. Ennyi idő után ez lenne a normális. Azok a fellépések, amiket elvállalok mostanában, azokat vagy a régi ismeretség vagy a szeretett közönség miatt vállalom. Természetesen naprakész vagyok a zenékkel, ez nem is lehet kérdés. Függetlenül attól, hogy játszom, vagy sem, megveszem, ami tetszik minden héten. Na persze ha jó minőségben akarom hallgatni, akkor beülök a kocsiba és autózom. 🙂 Visszatérve a kérdéshez, ha valaki tud ilyen helyről Budapesten, szóljon bátran. 🙂

A főváros nem csak földrajzilag, de zeneileg is az ország szíve, fontosak a budapesti fellépések. Te, illetve a Strictly! viszonylag régen prezentáltatok fővárosi bulit, ezért úgy gondolom, a mostani fellépés egy fajta visszatérési lehetőség: vannak-e Strictly!-s terveid, vagy jelen pillanatban elsősorban Slam Jr-ként szeretnél érvényesülni?

Ez csak azért van, mert ilyen pici ország vagyunk. A zene nem koncentrálódik csupán egy helyre, maximum Pesten a lakosság létszámából kifolyólag több azonos zenei ízlésű embert lehet egy helyen egy időben látni.
Nem választom ketté a saját és a csapatkarriert, hiszen a kettőnek segítenie kell egymást. Slam Jr. az én vagyok, a Strictly! egy család, egy label, egy modern zeneiskola, ahová tehetséges emberek tartoznak, és ennek a családnak az alapítója Slam Jr. Sokszor megfogalmazódik bennem egy nagy S! buli azokkal a művészekkel, akik valaha is megfordultak nálunk – zenészeket, DJ-ket, táncosokat is beleértve – de ehhez kellene nekem egy szervező csapat, (tippem is lenne), hogy én csak a művészeti dolgokkal és a fellépőkkel foglalkozhassam. És hát egy éjszaka erre kevés lenne 🙂 , legalább 48 óra szükséges hozzá. Várom az ötleteket.

Mindig van véleményed. Szerinted a hazai szcénának mire van jelenleg a legkevésbé szüksége, illetve elmondhatnád a magadét a hazai klubviszonyokról, cicaharcokról is.

A pletykákat hallván még mindig hatalmi harcokról, egóról, koncon való marakodásról szól a téma. Egyforma fesztiválok futószalagon, ahogy hallom, ezek szervezői már a klubéletet is központosítani akarják. Fenyegetőzések, egymásra szervezés, még anyagi veszteség terhére is… Nos, én ebből kimaradok. Összefogással még mindig újra lehetne kezdeni és megmutatni a mostani generációnak is az underground kultúrát. Ebből az egészből engem két dolog érdekel, az egyik a zene, a másik a közönség. Pont. Senkinek nem fogom tisztára nyalni a seggét egy fesztiválos fellépésért, ami mellesleg a profiton kívül semmiről nem szól. Eddig sem tettem, eztán sem fogom. Ha valakit érdekel, amit képviselek, az megtalál.

Saját farkukat kergetik a szervezők, sok esetben egy célcsoportot lődöznek ezer irányból. A közönség pedig kapzsi, el van teljesen kapatva. Eljöhet még az az idő, amikor egy „giga” rendezvény abból fog állni, hogy két-három magyar srác végigpakolja az éjszakát, és mindenki boldog? Vagy maradunk a kis létszámú, családias hangulatnál? Ez visszalépés egy kicsit…

Egyáltalán nem. Ez a zene mindig is a klubokról szólt,a közönség közelségéről. Hiszen a nevében is benne van HOUSE=HÁZ. Az én házam a te házad, vagyis a mi házunk. Természetesen mondjuk a S! esetében ennyi idő és zenei múlt után belefér 5 évente egy giga, de alapvetően klub. Attól is függ mit nevezünk gigának. Mondjuk nálam az 5000 ember.:)

Az elmúlt években jártál Amerikában, nem rég zenéltél Londonban. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Azt tapasztaltam, amit mindig is tudtam. A képlethez együtt vannak az összetevők. HELY+HANG+ZENE+ZENEILEG NYITOTT EMBEREK (akiket nem elégít ki a mainstream tucat) = TÖKÉLETES UNDERGROUND EST.
Az underground szó jelentése föld alatt, és hát tudjuk, ott vannak a gyökerek, amiből táplálkozik a nagy zenei fa, ahol az ágak az irányzatok, a termés pedig az, amit hallgatsz. Ha a gyökér meghal, akkor a fa is. Nem olyan bonyolult ez…

Úgy hallottuk a „Tűz” után hamarosan érkezik a következő elem. Mikorra várható a megjelenés? Mire számíthatunk?

Most már nem sok idő választ el attól, hogy elkészüljön az a stúdió, amire mindig is vágytam. Onnantól kezdve jönnek majd a produkciók, és elég komoly ajánlatot kell tennie bármely szervezőnek, hogy kirángasson onnan. 🙂

Ezentúl el tudok kezdeni dolgozni azokkal a művészi kapcsolatokkal, amiket építgettem az egész világon, amerre jártam. A saját Strictly!-s művészeink is meg tudják majd valósítani az ötleteiket tökéletes környezetben. A következő elem a Levegő, és arról fog szólni, ami a címe. Légies, könnyed, forró, hideg, friss, fülledt… Ezek az érzések, amiket hangokba szeretnék önteni.

Minden művésznek megvan a maga „heppje”. Neked?

A dohányzás volt. 🙂 Jól esett szett közben egy jó cigi… Ezt elintézték. Sztárallűrjeim nincsenek, hagyjon mindenki békén, mikor játszom, de egy jó kávé azért legyen, feketén, minden nélkül, mikor kérem..:)

10688383_474282039378349_7546265124788452233_o