Gyorsinterjú Seth Troxler-el

 Seth Troxler az USA-ban született, gyerekkorát Chicago-ban töltötte, kamaszéveit Detroit-ban, most pedig Berlint boldogítja – életútja földrajzilag együtt mozgott a tánczenével.

Hírnevét az Esperanza és a Circus Company kiadónál megjelent provokatív, atmoszférikus felvételeinek, és a tavalyi, Sex Trothler álnéven készített Sexplosion EP-nek köszönheti. Ryan Crosson-al és Lee Curtiss-el együtt ő a felelős az USA-ban tartott excentrikus Tesh Club party-sorozatért is, és persze ott vannak az elhíresült fellépései olyan klubokban, mint a Bar 25, Watergate és a  Robert Johnson & Batofar.

Ezzel a futurisztikus hangzásvilágú zenét produkáló, megnyerő egyéniségű és egyben félelmet nem ismerő művésszel ültünk össze egy kis csevegésre.

seth_troxler

 

Mit nevezel most az otthonodnak?

Seth Troxler: Hát, hol dobog a szív? Most éppen Berlinben.

 Boldog gyerekkorod volt?

Csodálatos gyerekkorom volt! Nem voltam gazdag, de megvolt mindenem amire szükségem lehetett. Sokat lovagoltam, sportoltam, és nagyon sokat nevettem, csupa szép emlék. Egyke voltam, úgyhogy gyakran játszottam egyedül, amit azt hiszem kulcsszerepet játszott a vad képzeletvilágom kialakulásában.

Mennyiben járult hozzá a gyerekkorod ahhoz, hogy művész lettél?

Édesanyám otthon volt a művészetekben, és kulturálisan sokszínű dolgokat mutatott meg nekem, a mostohaapám pedig a zenében mozgott, így azt hiszem, hogy egyértelműen a gyerekkorom miatt lettem az, aki most vagyok. Soha nem volt rajtam nyomás, hogy vigyem valamire a művészettel, bátorítottak rá mindig is de nem voltak elvárások (nem úgy mint a sporttal kapcsolatban, amit abba is hagytam a zenélés kedvéért). Anyám egyik barátja egy nagy reaggae zenekarban játszott akkoriban, a Jah Kings-ben, úgyhogy gyakran elmentünk a farmjukra, és mindenféle fesztiválokra hogy lássuk őket játszani, és ezek a fellépések gyerekként óriási hatással voltak rám. Az ő gyerekeik zeneileg sokkal tehetségesebbek voltak, mint én, de nagyon nagy elvárásoknak kellett megfelelniük, míg én egyszerűen csak a szenvedélyből csináltam, ami nagyon korán kialakult bennem. Így aztán mikor elkezdtem, akkor még a techo-val, nem volt bennem semmiféle félelem, hogy esetleg nem leszek sikeres. Detroit-ban ezzel egyébként sem lehetett sehová eljutni, úgyhogy csak egy hobby volt számomra – és tulajdonképpen ma is az, csak csinálom amit szeretek.

 Mi vagy ki inspirált leginkább?

Azt a legnagyobb inspirációt mindig is a barátaim jelentették számomra. Szerencsés ember vagyok, mert rengeteg tehetséges embert ismerek, akik folyamatosan motiválnak a művészetükkel és a szavaikkal is. Meglepő módon semmiféle versengés nincs köztünk, az ő sikereik azt jelentik hogy álmodhatok arról, hogy én is elérhetem ugyanezt vagy még többet, amíg élvezem amit csinálok és teljesen odaadással csinálom,

seth-troxler_2753921

Szeretnél gyerekeket?

Majd egyszer. Remélem össze tudok hozni párat, és hogy remek kölykök lesznek!

 Ki az ideálod, és miért?

Az ideálom a következő emberek keveréke lenne: Charles Burton, a nagyapám, Sf. Kapoor, a keresztapám, Ryan Crossonand és Ryan Elliott – ők a legőszintébb, legteljesebb életet élő emberek, akiket valaha is ismertem. A nagyapám elképesztő ember volt, félig Cherokee indiánként, félig feketeként nőtt fel a világválság idején, úgyhogy látott egy-két kemény dolgot, de mindig tudta mi a különbség jó és rossz között. Remekül nevelt engem, mindig velem marad amit kaptam tőle. A keresztapám pedig a legintelligensebb ember volt, akit ismertem, a Western Michigan University-n volt professzor, ő volt az aki megértette velem, hogy a tudás mekkora hatalom.

Ami Ryan Crosson-t illeti, róla csak annyit tudok mondani, hogy „Wow!”, Ryan Elliott pedig az az ember, akit a férfimagazinok írói ideálként állítanak elénk, plusz a ma élő egyik legjobb DJ. Ja, és hadd említsem meg Obamát is, csak úgy.

 Hiszel Istenben, vagy a sorsban?

Valamilyen szinten hiszek a sorsban, és hiszek abban hogy létezik valamiféle felső hatalom, de Krisztusban vagy a vallásban nem hiszek, egyáltalán nem.

 Mondj olyan művészt vagy dalt, aki vagy ami szerinted semmit nem ér de mégis sikeres lett!

 Te jó ég, hát ilyenből aztán van egy pár! Számtalan példát ismerünk mindannyian arra, hogy a siker az okos üzleti terv vagy szerencsés véletlenek eredménye. És persze, ízlések és pofonok.ami így van rendjén. Hogy elszomorít-e, mikor bizonyos “művészek” keresnek egy producert vagy hangmérnököt, és velük készíttetik futószalagon a nótákat, miközben a hozzám hasonló embereknek évekbe telik eljutni valahová? Igen, elszomorít. De a nemtetszésem mértéke attól is függ, hogy az illető milyen hozzáállással használja fel más emberek munkáit sajátjaként.

De hát zeneipar és a showbiznisz így működik, és mindig is így fog. Az a lényeg kit ismersz, és hogy mennyire tudod reklámozni magad. És nem azt mondom, hogy a saját karrieremben semmilyen szerepet sem játszottak a kapcsolataim, de én legalább magam írom a dalaimat és olyan arc vagyok akivel jó együtt lógni.

seth2

 

 

Egy dolog, amit utálsz a tánczenei kultúrában?

Például, találkozol egy jó kis csajjal valamelyik klubban, megpróbálod felszedni, de mert dj vagy egyből azt gondolja hogy biztos seggfej vagy…csak viccelek!

Kedvenc klubod? Nem fellépési, hanem partyzási szempontból.

Nincs olyan klub, ahol jobban élvezném a partyzást, mint a berlini Club der Visionaerein, számomra ez a tökéletes hely. Ez egy apró kis klub a folyóparton, igazából nem is klub csak egy dokk, egy kb. 80 főt befogadni képes teremmel, no meg egy fűzfával. Nagyszerű zene, nagyszerű emberek. Lehet csak úgy lógni benne, lehet bulizni, és Berlin legjobb pizzáját sütik itt – szóval minden szempontból tökéletes.

Ha saját magaddal készítenél interjút, mit kérdeznél magadtól és mi lenne a válaszod?

  Mikorra fognak rájönni az emberek, hogy igazából tehetségtelen vagy?

 Mi az életfilozófiád?

Miért ne?!

Szeretnél valamit itt és most reklámozni?

Igen, a saját új, Love Never Sleeps című  kislemezemet, amit a Crosstown adott ki, Ryan Crosson új kislemezét, valamint Bill Patrick és Shaun Reeves dj-zését. És ha olvassa ezt egy csinos lány, aki szerint helyes vagyok, az kérem keressen meg a myspace-en, mert kezdem elég magányosan érezni magam itt Európában…(egyébként, 46-os cipőt hordok, ez kb. ugyanaz mint az USA-ban a 12-es). És egy könyvet Matt Tolfrey-től, bár az illető egy fütyi…