Danny Tenaglia most megmondja

 Danny Tenaglia hirdetésszervezőinek nem lehet könnyű dolga. Tenaglia hírnevét maratoni szettek játszásával szerezte, ami csak úgy hiteles, ha 30 éves dj-karrierjének történetét is hosszasan meséli, elemezgeti.

Tenaglia legújabb hódítása a Futurism, aki kiadta az elmúlt 6 év egyetlen CD mix válogatását. Épp idejében, hiszen Danny épp most ünnepli első ibizai szezonját a Space-ben. Miért várt eddig? A hozzá hasonló kvalitású dj-k többnyire évente adnak ki CD-t, ami még nem feltétlenül jelent hosszú távú állásajánlatokat a szigeten. Ezzel szemben, emberünket folyamatosan ajánlatokkal bombázták, miután állandó székhelye a Vinyl, később Arc, New Yorkban sajnálatos módon 2004-ben bezárt. Tenaglia azonban, az igazat megvallva, sosem volt az a kapkodós típus. Addig, amíg a legjobbat meg nem találja, nem vág bele semmibe.

kjk

A szenvedély ragyogja át Tenagliát mialatt beszélgetünk, azon kevés dj-k egyike, aki még emlékeznek a Studio 54 és a Paradise Garage fénykorára. A „legenda” szót elég szabadon értelmezik a zeneiparban, de DT egészen biztosan az. Nem csak elképesztően tehetséges, de fantasztikus dj és producer, kétség kívül a zenei világ legőszintébb és legdiplomatikusabb figurája.

 

Szóval, hol voltál?

Hah, hol nem?

 Ha felületesen szemlélnénk a dolgokat, azt hihetnénk, hogy hosszú pihenőt tartottál.

Á, dehogy. Meg sem álltam. És még mindig ezerrel nyomom. Elfoglaltabb vagyok, mint valaha.

 Mikor legutóbb beszélgettünk, azt tervezted, hogy Miamiba költözöl.

Igen, azt hiszem ezzel kapcsolatban sok félreértés volt. Én sosem terveztem, hogy elhagyom New Yorkot és a padlásszobámat, amit a boldogság szigetének hívok. Itt van a felvétel stúdióm, az irodáink, és itt helyeztem el az eredeti Vinyl/Arc keverőmet is. Én mindössze annyit mondtam, hogy: „OK, a Vinyl bezárt (ez 2004-ben volt) én pedig elkezdem tervezni a jövőt”. Így vettem egy öröklakást Miamiban, de az életemet továbbra is 100%-ban New Yorkban éltem. Miami inkább csak egy téli menekülő, ami jól jön a Miami Music Conference ideje alatt is.

 Amikor megvetted az ingatlant Miamiban, szándékodban állt egy klubot is létesíteni a városban?

Igen, gondoltam rá, hogy ha már a Vinyl bezárt, talán csinálhatok valamit Miamiban 2005-ben. Vinyl 2004 áprilisában zárt be, úgyhogy a nyár már a nyakunkon volt és én nem voltam rá felkészülve, hogy bármilyen döntést hozzak, sem birtok, sem night club, sem utazás vagy akár lemezkiadás vonatkozásában. Én mindig nagyon átgondolom, mit teszek. Miamihoz és a WMC-hez fűződő 20 éves kapcsolatomból kifolyólag, és mert a Twilo épp akkor nyílt meg ott, a helyzet nagyon kecsegtető volt a városban. Még a Sound Factory is szerzett ott érdekeltségeket – a tulajdonos azt is felajánlotta nekem, hogy legyek résztulajdonos. De engem egyáltalán nem érdekelt a dolog.

Coachella Valley Music And Arts Festival 2008 - Day 3

„Én előadó vagyok, semmi mást nem akarok, csak zenélni…”

 Miért nem?

Pontosan tudom, hogy a politika mennyire befolyásolja egy night klub életét. Én dj vagyok, egy előadó és ez minden, amit csinálni akarok, egyszerűen zenélni, boldoggá tenni az embereket és felszabadítani. Nincs szükségem drámára – és pontosan ez az, ami akkor elkezdődött Miamiban.

A város egyre szűkebb keretek közé szorította a clubokat, bevezették, hogy engedély kell a 24 órás alkohol-felszolgáláshoz, ami azért mégiscsak túlzás. Ez nem nekem való. Továbbá Miami Beach egyre inkább hasonlított egy mini Las Vegas-hoz, ahol csak a hírességekre utaznak, a vendéglátás pedig csak a gazdagoknak és a turistáknak szól. Én nem hibáztatom Miamit, de tudom, hol vannak a gyökereim: az underground világában.

 Meglep téged a VIP helyek és a 2000 dolláros vendéglátó-számlák megjelenése? Biztos vagyok benne hogy egy részük még a diszkó-korszakra vezethetők vissza.

Közel sem volt ilyen súlyos a helyzet, mint manapság. Az olyan helyeken, mint a Studio 54, voltak ugyan VIP területek, de meg volt a maga helye a klubon belül, mint például a balkon, hírességek számára, ha igényelték. Ha elmegyek bármelyik klubba, az egyik tulajdonos azonnal felajánl nekem egy VIP helyet. Én meg: „Nem, nem. Én csak ki szeretnék menni a táncparkettre, hallgatni a zenés, elkapni a ritmust”.

 A speciális bánásmód úgy tűnik nem fér össze a te Vinyl-beli „Légy Önmagad” koncepcióddal.

Igazad van. A Vinylben nem volt egyáltalán VIP helység. Az elsősorban a táncparkettről szólt.

 Sikerült eljutnom oda, amikor már Arc néven üzemelt, és a hely valóban nélkülözött minden flancolást.

Igen, nagyon hiányzik az a club. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer meggyászolom egy szórakozóhely elvesztését. Sokan vannak így, akik még a mai napig emlegetik a helyet. Mindannyiunk álmai netovábbja volt.

 A Vinyl miatt, te bizonyára nem utaztál annyit, mint sok más, hozzád hasonló kaliberű dj.

Ha még ma is nyitva lenne, akkor biztos, hogy most is ott lennék, abban a szobában és boldogan fizetném a számláimat. Az a célom, hogy felébredjek, és elkezdjek csak a zenével foglalkozni. Néha csodálkozom magamon, hogy 47 évesen még mindig annyi szenvedély van bennem, mint mikor 17 évesen elkezdtem.

„A fellépéseim a Space-ben? Valami hosszútávút szerettem volna. Nem akartam csak egyetlen szezonra belemerülni. Tudtam, hogy ha ezt elvállalom, csakis minimum 3-5 évre…”

 Nyilvánvalóan, mióta bezárt a hely, sokkal nyitottabb vagy az utazásra.

Ahogy már említettem, 2004-ben már túl késő volt nyári rezidenciát kialakítani Ibizán. Így csináltam egy kis körutazást. 2005-ben pedig még mindig nem volt számomra alkalmas az ibizai tartózkodás – pedig kaptam ajánlatokat. 2006-ban, amikor beszélni kezdtem a 2007-es áttelepülésről a Space-be – már voltak is ott fellépéseim. Munkásságom a szigeten a Space on Sundays for Home-mal kezdődött, Darren Hughes-sal, korábbi Cream taggal – ez 2001-2002-ben volt. Játszottam a Pacha-ban, az Amnesia-ban, a DC10-ben… Mint sok más dj-nek azonban, azt hiszem az én szívem is a Space-é. Szeretem rímet: „Space is the place” .

 Miért szereted a Space-t ennyira?

Hű… Mit lehet nem szeretni benne? Amint megérkezel a helyre, megérzed a varázsát. Olyasmi, mint amikor egy kisgyerek megérkezik Disneyworld-be – amennyiben rajongsz a night klubokért. Úgy érzed elhagytad a valóságot és beléptél az űrbe (Space) (nevetés).

 Ezért született az új „Space Dance” lemezed?

Így van (nevetés). Minden tiszteletem a sziget összes helye előtt, de a Space annyi szenvedéllyel telik meg minden éjszaka, partyról partyra. Bármit csinál akár Carl Cox, akár én, úgy gondolom a Spacnek kiváló érzéke van a marketinghez és promócióhoz.

 Te teljes mértékben egyedi vagy. Még a Futurism is bemutatta 6 év után az első CD mix-válogatásodat. Minden bizonnyal felkértek, hogy minden évben adj ki egy válogatást.

Ó, igen, valószínű többet is mint egyet, Amerika és Anglia között. A legjobb válasz, amit adhatok a kérdésre, hogy még akkor is, ha ez csak egy esemény vagy egyetlen remix dal, én nem csak 100%-osan teljesítek – hanem 1000 százalékosan. Számomra egy válogatást csinálni azt jelenti, hogy végignézem az összes kedvencemet, aztán megpróbálom levédetni – ami mindig egy kis csalódást eredményez. De aztán belevágok a magam módján, és behatolok a dalok szívébe, megragadom a lényegüket, szétszedem őket és újra összekötöm a lehető legjobb módon… ilyesmik. A válogatásokra sokkal jobban odafigyelek, mint egy remix produkcióra. Régebben dolgoztam a Protools-zal, de most már inkább a Logic-kal és az Ableton-na, de főként a Futurism-mal

Megpróbáltam néhány jellegzetes hangzást létrehozni és hozzáadni mások hangzásaihoz, anélkül hogy megbántanám őket. Érted. A Futurism-nak alig van énekhangot tartalmazó száma. Csak rengeteg ma népszerű, főként instrumentális techno zene, elvétve egy-egy énekhanggal. Olyan albumot kellett készítenem, ami valóban tükrözi azt, amit mostanában játszom, nem térhettem vissza egy újabb klasszikus CD-vel…. bár még sok-sok albumot szeretnék csinálni a jövőben. Azt szerettem volna, hogy ha az emberek érzik az energiát abban, amit csinálok, és nem azt látják, hogy egy öreg fószer valami klasszikust játszik.

„Nagyon hiányolom a zeneboltok kultúráját; a művészet fizikálisan megjelenő formáját, mely iránytű a szemmel felfogható élvezetekhez”.

Valószínű, nem fogok még hat évet várni a következő albumig – már gondolkozom is a következőn. Két nagyon tehetséges dj-vel és producerrel dolgozom a stúdiómban, Antraniggal és Burchannal, szinte a nap 24 órájában ott vagyunk. Megosztjuk egymással a zenéket, olyan oldalakat böngészünk, mint a Beaport és a Juno, feldolgozásokat szerkesztünk. Antranig, a Futurism és a Burchan mérnöke segített véglegesíteni a hangzást. Annyi anyagot szedtünk össze, hogy megkértem őket, hogy csináljanak saját CD-t, melyet én fogok bemutatni, mert igazán megérdemlik. A Pawn Shop a WMC-nél lehetőséget adott számomra, és ők vendég DJ-ként szerepeltek a Vinylben.

 Ibizán is játszanak veled?

Antranig fog. Burchan nem fog tudni ezen a nyáron elszabadulni, de jövő nyáron biztos.

 Szóval egy darabig most a Space- nél maradsz?

Igen, valami hosszútávút szerettem volna. Nem akartam csupán egy szezonra belemerülni a dologba. Tudtam, hogy ha ezt elvállalom, csakis minimum 3-5 évre. Addigra már betöltöm az 50-et. De nagyon fiatalos lendületem és szellemem van. Igazság szerint, aktívabb vagyok mint valaha. Nem estem vissza és lustultam el. Vicces, hogy sokan egy csapat tagjaként szereztek nevet maguknak, mint a Deep Dish vagy a Mork – én mindig is egyedül dolgoztam. Így osztották a lapokat. Azonban, ezzel egy időben, mindig is vágytam arra, hogy valaki a segítségemre legyen, amikor már nagyon húzós volt a helyzet. Az MP3 megjelenése előtt, elképesztő mennyiségű zenét kaptam e-mailen nap, mint nap. Őrület volt. Mennyi zene! De egyszerűen muszáj volt tudnom, hogy hétről hétre milyen zenéket adnak ki. Elmentem minden zeneboltba New Yorkban, mint például a Satellite Recordsba, ahol Burchannal is megimerkedtem.

Tenaglia

 Hiányolod a zeneboltok kultúráját?

Száz-százalékig. Valóban nagyon hiányzik. Tinédzser koromban, még akkor is, ha nem volt elég pénzem lemezt venni, elmentem a boltba és meghallgattam őket. Minden hiányzik belőle: a művészet fizikálisan megjelenő formája, mely iránytű a szemmel felfogható élvezetekhez. Valójában, van is otthon egy régi, 70-es évekbeli acetátom. Muzeális darab. Hat ember tudta csak felcipelni a lakásomba – öntöttvas. Úgy néz ki, mintha egy őrült tudós laboratóriumából származna.

 Régebben, mintha azt hallottam volna, hogy Roger Sanchez kiárusítja bakelit lemezgyűjteményének zömét.

Én sosem tennék ilyet. Gyűjteményem több mint fele, eredeti Shelter hangrendszerrel készült, ami rendkívül erőteljes. Biztos, hogy díjnyertes lenne, ha kategorizálni lehetne. Nem sok embert engedek be a tetőterembe. Amikor te az Arc-ban, jártál, akkor már Steve Desh hangrendszer volt.

Hat készülék nagyon hasonlít a tetőteremben lévőkhöz, de az enyém négy hangszóróval is nagyon erőteljesen szól. Gery Stewart a GSA Sound-tól sok időt töltött a tetőtérben, hogy felújítson mindent. Amikor visszatértem, sírva fakadtam, annyira jól szólt minden. Visszatérve a bakelit lemezhez – addig MP3 és egyéb fájlokról játszottunk – Uram Isten, össze sem lehet hasonlítani, mennyivel jobban szól a bakelit. Továbbra is fogok bakelit kiadványokat vásárolni, hogy lejátszhassam azon a keverőn.  Hangzásilag, felülmúlhatatlan.

Nagyon nagy áldás volt megörökölni azt a hangrendszert, aminek ilyen nagy múltja van New Yorkban. Ez egykori Paradise Garage gondolkodásmód része volt, óriási analóg tisztaság és sub bass.

 Zavart valaha, ha olyan klubban kellett játszanod, ahol a hangzás és a dj-felszerelés nem olyan volt amilyennek lennie kell?

Néha. Sok helyen vannak olyan dj-k akik nem annyira tapasztaltak vagy tehetségesek, és mindent csak maximum hangerőn akarnak játszani, nem veszik észre hogy a kevesebb néha több. Ennek sokszor az a következménye, hogy a klub tulajdonosok kiváló minőségű felszerelésekre végül hangtompítót és szabályozókat tesznek fel. Sok dj nem fogadja ezt el.

Azt hiszem, nálad nagyobb a kockázata annak, hogy túl sokáig játszol, mint annak hogy túl hangosan.

Ja. Én nem állok le, amíg le nem állítasz.