Csak a legjobbat adni a közönségnek – Interjú Dj Dave-vel,az M47 rezidensével

Még ha voltak is elvétve kisebb-nagyobb kilengések, a fő csapásvonal, a techno mindvégig megmaradt – lassan már másfél évtizede. Ennek a „ techno fellegvárnak” a 3 rezidense közül most a legifjabbat, DJ Dave-et kérdeztük a zenéről, a klubról, a világsztárokkal való munkájáról és a zeneipar mostani, nem túl szívderítő helyzetéről. Fiatal kora ellenére Dave meglepően jól átlátja a dolgokat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy zeneileg is mennyire kifinomult az ízlése, s hogy a két rezidens társa, Schmidt és Zsiros is mennyire kimagaslóan színvonalas munkát végez hónapról hónapra az M47-ben, akkor mári világossá válik, mitől is életképes, sőt sikeres még ennyi év után is Kelet-Magyarország legrégebbi klubja.

 

Te vagy a „legkisebb királyfi” az M47 rezidensei közül. Amit eddig sikerült kiderítenem rólad, hogy a techno mellett rajongasz a jó fociért, az akciófilmekért és örömmel veted magad bele olykor a virtuális és PC-játékokba.. Kihagytam valamit?

Nagyon jól informált vagy. (mosolyog) Annyival egészíteném ki, hogy nem csak techno rajongó, hanem mindenevő vagyok, és ez igaz a filmekre is.

Dave_01

Mikor és hogyan kezdődött a techno imádata nálad?

Röviden összefoglalva, a zene mindig első helyen volt nálam. East 17, Iron Maiden, Prodigy, Scooter és hasonló dolgokon nőttem fel (mosolyog), de már kisebb koromban is mindenféle stílusban találkoztam olyan zenékkel, amik tetszettek… Aztán 13-14 éves lehettem, amikor összeismerkedtem egy jóval idősebb szomszéd sráccal aki akkor javában partizott már, és adott egy-két Dj Zsiros mixkazettát. Azt hiszem, itt fertőződtem meg az elektronikus zenével… Elkezdtem bulikba járni, és eldöntöttem, hogy a zenélést én előbb-utóbb meg akarom tanulni.

Az M47 igazi „forró  kása” lehetett számodra anno, ahogy olvastam a biódat. Miért éppen az M47-be vágytál ennyire?

15 éves korom óta rendszeres látogatója vagyok az M47-nek. Szinte ott nőttem fel. Ott hallhattam majdnem az összes világsztárt, minden magyar élvonalbeli lemezlovast, és persze a másik 2 rezidenst is, akiket az ország legjobb lemezlovasainak tartok már hosszú évek óta. Így azt gondolom, nem is olyan meglepő, hogy Sárándra vágytam a legjobban. Voltam már jó pár helyen bulizni és zenélni is, de nálam még mindig az M47 a No.1. Elképesztően sok pozitív emlék köt hozzá, és egy 10 éves álom vált valóra azzal, hogy ott zenélhetek.

Amikor a két rezidens társaddal Schmidth-tel és Zsirossal beszélgettünk, mind a ketten kimondottan techno DJ-nek vallották magukat. Te hogy viszonyulsz ehhez a kérdéshez?

Alapvetően én is annak tartom magam. Mondjuk, pályafutásom első részében azért belekóstoltam a progressive house-os vonalba, amit a mai napig imádok, de valóban technóhoz közeli dolgot játszunk, de azt hiszem, azon belül a lehető légszélesebb palettán, mert elég „színes” lemezek lapulnak mindhármunknak a táskájában.

Mit hallgatsz – mondjuk – otthon, ha ki akarsz kapcsolódni?

Ez folyamatosan változik. Hangulatfüggő leginkább, de minden stílusban vannak zenék, amik tetszenek. Ha ki kell emelni néhány előadót vagy zenekart, akkor Enigma, Moby, Iron Maiden, Jay-Z stb. És sokat hallgatok rádiót is, az éterben csak az Mr2 Petőfi-t, neten pedig a  Protont és Friskyradiot.

A DJ-zés mellett van más is, amivel foglalkozol?

Területi képviselőként dolgozom egy kereskedelmi cégnél.

Egyszer volt egy kis vitánk, illetve nem is volt ez vita, inkább eszmecsere, ami a minőségi zenékről folyt. Nem igazán siekrült akkor sem dűlőre jutnunk. Te azt mondtad, nem születnek olyan jó zenék, mint régen. Én erre azt mondtam, hogy szerintem más zenék születnek, ami nem felel meg annyira a te ízlésednek. Fenntartod még ezt az álláspontodat? És ha igen, kifejtenéd, hogy pontosan miért is gondolod így?

Én is eszmecserére emlékszem, nem vitára (mosolyog). Azt gyorsan leszögezném, hogy nem ragadtunk meg a „régi” érában, szóval mi is fejlődünk, haladunk a korral, keressük folyamatosan az új hangzásokat stb, tehát azt az állítást, hogy azért nem tetszik valami, mert nem olyan, mint amilyen régen volt, ezt kategorikusan cáfolom! Viszont, ha számszerűsíteni akarom a dolgot – és most beszéljünk csak a techno vagy ahhoz közeli stílusokról -, régebben egy zeneválogatás alkalmával nem volt ritka, hogy az ember alkalmanként ki tudott választani 8-10-15 tracket is, amik beleillettek a profiljába, minőségiek és marha jók voltak. Manapság azt veszem észre, hogy 1000-1500 trackből találok 2-3 jó zenét, a többi 1400 az egy kalap sz*r, és nem azért, mert „más”, hanem mert egyszerűen nem jók. A maradék meg szintén nagyon jó, csak éppen nem pont olyan, mint amit kerestem, vagy nem illik bele a profilba, ezért nem is veszem meg. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy nagyon elszaporodtak a dj/producerek, de ez minőségileg nem segített a helyzeten. Illetve van még egy hatalmas probléma, hogy az igazán nagy producerek a nagyon-nagyon jó zenéiket nem adják, vagy csak sokkal később adják ki, illetve egymás között cserélgetik az internet miatt. Ha nem ezt csinálnák, nem tudnának egyediek lenni, mert mindenki ugyanazokat játszaná, mivel ma már hivatalos megjelenést bárki be tud bárhonnan szerezni, a kalózkodásról nem is beszléve. Konkrét példát mondok: The Advent & Industrialyzer remixét a Green Velvet – Flash-ből kb. 1 évvel ezelőtt már hallottuk talán egy Adam Beyer DJ szettben, aztán a fellépéseik alkalmával persze ez a zene körbejárta a fél világot, de kiadásra csak 2010 december közepére került, ergó én, „mezei” DJ csak 2 hónapja tudtam hivatalosan ehhez az egyébként igen jól sikerült darabhoz hozzájutni, amit már mindenhol lejátszottak, és azt lehet mondani, hogy egy lefutott zene… Szóval így nem könnyű, persze lehet mondani, hogy írjunk saját zenét, de nekem erre egyelőre nem sok idő jut…  Van itt még valami erre a „nem olyan zenék születnek” dologra: a zenei közízlésről kellene elkezdenünk beszélni, amit én egyébként minősíthetetlennek tartok (nem csak elektronikus zenében), de talán ebbe most több okból se menjünk bele… (mosolygás)

A bemelegítés talán a legnehezebb része a DJ-zésnek. Ha nem sikerül, elronthatja az egész estét. Te hogy szoktál készülni egy-egy warm up szettre? 

Azt hiszem, az M47 felvezetés szempontjából is különleges, ugyanis itt nem igénylik feltétlen azt a klasszikus értelemben vett nagyon lentről induló, fokozatosan építkező warm up-ot. Természetesen az elején lágyabb, lassabb dolgokkal szoktam én is kezdeni, de azért a szett közepére érdemes elérni egy dinamikus szintre. Az M47 egy techno klub, mindig is az volt, mindig is az lesz, itt erre van igény, ez itt teljesen normális. Persze igyekszem nem átesni a ló túlsó oldalára, ami megint egy nehéz feladat, főleg néhány pohár pezsgő után (mosoly). Egyébként a bulira készülés kimerül annyiban, hogy  kiválogatok néhány zenét, amit biztos, hogy le akarok játszani, aztán a sorrend és minden más a helyszínen, spontán dől el létszám, hangulat és alkohol függvényében (itt már végképp együtt nevetünk – a szerk.)

Számos világsztárnak melegítettél már. Mégis kire emlékszel vissza legszívesebben? 

Talán az Industrialyzer előtt sikerült eddig az egyik legjobb felvezetést produkálni. Őrületes létszám, remek hangulat és egy nagyon jó fej gyerek, aki végigbulizta a felvezetést és tök jól elbeszélgettünk mindenféléről közben (mosoly).

Amikor nekiállsz zenéket válogatni, először a kiadókat vagy inkább előadókat keresed? 

Igazán egyik se. Sokszor az ismeretlen előadóktól találok olyan dolgokat, amikre éppen szükségem van, úgyhogy elindulok sorban az elejétől, aztán ami tetszik, megveszem. Jobb esetben, ha megjelent és van rá pénzem, akkor megrendelem bakeliten is.

Mondanál pár kedvenc kiadót, előadót?

Ez folyamatosan változik, mert nincs olyan kiadó vagy producer akinek A-tól Z-ig minden megjelenése tetszene, de ha mégis említeni kell néhány nevet, akkor kiadóknál: Drumcode, Cocoon, M_nus, Material, Codeworks, CLR. Előadók terén: Mark Broom, Gary Beck, Alan Fitzpatrick, Rpo stb

Arra gondoltál már, hogy saját zenét írj? 

Elkezdtem a témával néhány hónapja gyakorlati szinten is foglalkozni több kevesebb sikerrel, vannak biztató jelek, de még rengeteg munka áll előttem, ugyanis csak olyat fogok kiadni a kezem közül, ami megfelel a saját magam felé támasztott elvárásaimnak, amik azonban elég nagyok. Ezt az eddig megírt dolgok még nem érték el. Reményeim szerintem nyár közepe, vége felé szeretnék néhány megjelenést, csak sajnos nem sok időm marad a dologra, mert hétköznap dolgozom, hétvégén meg vagy zenélek vagy a családommal vagyok. De rajta vagyok az ügyön! (mosoly)